.jpg)
.jpg)
.jpg)
Meddőségi klinikák eredményessége
Ez az időszak 2008. 01.01-2008.12.31-ig összesített eredmény, tehát pontosan benne vagyunk mi is. A Dévai Intézet Sterilitás Kft név alatt található meg a táblázatban. Mint látható: az egyik legsikeresebb intézet, és ha jól megfigyelitek, a klinikán nem volt hiperstimuláció a kezelés alatt senkinél! Nem véletlen ugye Dévai Apánk szigora:) Szóval Kincsike is egy "statisztikai szám" az alábbi táblázatban: ICSI eljárás, 30 év alatti nő, császármetszés 40. héten. Mondjuk, azt fájlalom, hogy nem emelték ki, hogy milyen csodás baba jött létre az intézet segítségével:))
www.oszmk.hu/emki/bhdb4343234njnkj/40/osszevont_2010feb-masodik2.pdf
Kategóriák: érdekesség, lombikbaba Címkék: Dévai, eredményesség, hiperstimuláció, ICSI, Intézet, lombikbaba, lombikcentrum, lombikeljárás, meddőség, meddőségi
írta: jurak.kata
Origó
Visszatértünk az origóba, azaz a Dévai Intézetbe ma egy röpke látogatás erejéig...Annyira fura érzés volt menni az ismert útvonalon úgy, hogy már ott van velünk az áhított Kincs, aki egy megvalósult álom, és igen hűen a nevéhez gyakorlatilag ritkaságszámba megy kiegyensúlyozottsága...és ilyenkor feltörnek bennem azok az érzések, amit akkor éreztem, amikor először mentem, majd a stimuláció alatti utak izgalma, az embriótranszfer - majdnem elkéstünk a saját gyerekünkről, aki egy pipettában várta harmadmagával, hogy bekerüljön a fészekbe, azaz a pocakomba. És minden izgalom, feszült várakozás mintha most is bennem lett volna, izgatottan vártam, hogy meglássam Apánkat, vagyis Déviszt, az Etalont, nyilván nem kicsit vagyok vele elfogult, jogosan. És amikor megláttam a parkolóban a sok autót, felsejlett bennem, hogy ők is most ugyanazokat az érzéseket élik meg, mint amit én...és hogy hihetetlen mennyien várnak gyerekáldásra, hiába. De milyen fantasztikus az orvostudomány, hogy már van lehetőség arra, hogy nekik is megadathasson, és milyen csodálatos tudással rendelkezik Dévai, és mennyi babának adott esélyt az életre. Nélküle a mi csodababánk sem szuszoghatna most a kiságyában...
Szóval amikor beléptem, Zsuzsika ült a recepción, aki végigizgulta velem a punkciót, a transzfert, ő volt bent az első uh-n is, szóval tényleg nyomon követte a teherbeesésemet...amikor meglátott, felragyogott az arca, és tudta(!) a nevemet, pedig valljuk be, több ezer párral találkozhatott már eddigi munkája során. Kincsikém persze hozta a formáját, vigyorgott, mint a vadalma, és Dévisz tökéletesen elégedetten, büszkén nézte és ellágyulva a gyermeket..aki nélküle soha nem születhetett volna meg.
Én pedig nem tudtam neki elmondani, mert erre nincsenek szavak, hogy amíg élek, örökké hálával és mély szeretettel gondolok rá, és sosem fogom tudni neki megköszönni az emberségét, tudását, és azt, hogy segített abban, hogy egy ilyen kis csodának az anyukája lehetek. Remélem, szavak nélkül is érzi, hogy egy életre lekötelezett. És nem csak a munkáját végezte. Mert ez annál sokkal több. Ha a lányomra nézek, az apukáját látom benne, mert totálisan Jurák -jegyeket hordoz magában, de mindig ott van a szívemben a hála a Dévai Intézet iránt. És minden este, amikor hálát adok Istennek a gyermekeimért, hálát adok a Dévai Intézetért is...
És láttam a váróban azt a rengeteg párt, akik nézték a lányomat, és láttam a szemükben a vágyódást, és a legszívesebben odaszóltam volna, amivel mindig viccelődtünk a babaneten, hogy "nyugi, Apánk mindenkinek csinál gyereket", de nyilván furán néztek volna rám...Szóval tudom, hogy érzelgőssé válok mindig, ha a Dévai Intézetről van szó, nézzétek el nekem...
Egyébként nagyon balek vagyok, mert nem vittem a fényképezőgépemet megörökíteni a Nagy Találkozást...
Ahogy jöttünk ki, rájöttem, hogy nekem tényleg hiányoznak az itt dolgozók, és nem is lenne hülyeség egy újabb babavállalás...bár nyilván egyszerűbb lenne rendszeresen látogatni őket:)
Kategóriák: lombikbaba Címkék: Dévai, Intézet, lombikbaba
írta: jurak.kata
Egy éve fogant...
"Minden most kezdődik el: ahogy dobban a szíved"(Ákos)
Egy éve volt a punkcióm. Egy éve fogant ez a Csodababa, akit imádok, és akit az életemnél jobban szeretek. Aki nem élte át a meddőségi problémákat, nem tudhatja, hogy milyen ajándék ő nekünk, mennyi könny gördült le az arcunkon, mire felragyoghatott a mosoly: pozitív a teszt! Különleges ajándék Ő, egy nagyon várt baba, lehet éppen ezért óvjuk, féltjük Őt jobban az átlagosnál...Aki nem vesztett még el babát, sokszor furcsán is néz ránk, hogy "túlságosan aggódunk". Hát nem tudom. Lehet. De nem tudnék élni nélküle...Soha, semmilyen körülmény miatt nem tudnám őt elhagyni, nem szeretni. És soha nem tudnám elviselni, ha csalódna bennem.
Drága Kincsem! Mikor ezeket a sorokat el tudod majd olvasni, bizonyára évek telnek el. Minden bizonnyal túl leszünk jó néhány közös élményen, örömön, bánaton. De mindig tudnod kell: nagyon vártunk Rád, nagyon akartunk Téged. Csoda vagy, már az is csoda, hogy megszülethettél.
Egy Kincs vagy nekünk, a Mi Pici Lányunk, aki nekünk a világon a legszebb, akinek egy mosolya fontosabb mindennél, és mindig azért fogunk élni, tenni, hogy Te és a bátyád boldog legyen.
Köszönjük, hogy vagy, JázminKincs!
És köszönjük a Dévai Intézetnek még egyszer, hogy a legszentebb ajándékot kaphattuk: egy kisbabát! Örökké hálásak leszünk!
Egy éve ezt írtam:
Punkció és embriótranszfer
Kissé idegesen érkeztem, hiszen nagy esély volt rá, hogy a három nagy tüszőm fogja magát, és reggelre kipukkadnak.
Még jó, hogy van hitem arra, hogy onnan fentről vigyáznak rám, és ez ugye magába foglalja a petefészek -működésemet is:)
A kilinikára sikerült 7 órára oda érni, de még így sem én voltam az első várakozó, ami meglepett, hiszen az intézmény elvileg reggel nyolckor nyit. (Most vagy ott aludt a hölgy, vagy nem tudott aludni, és inkább oda ment, hogy ne unatkozzon..:), a lényeg, hogy nem én voltam az első)
A punkció, mint olyan, egészen jó dolog. Gyakorlatilag befekszel, elaltatnak, felébredsz, délután jössz haza. Persze nekem hiba csúszott a számításomba, mivel kihagytam azt a lehetőséget, hogy ne tudjanak branüllt tenni a kézfejembe, így némiképp feldagadt, véraláfutásos kézfejjel ébredtem, de ez a legkevesebb, a gyerekért bármit....
Első dolgom kómás állapotomban az volt, hogy megnézzem a tenyerem: 6 szív volt belerajzolva, aminek örültem, hogy ennyit le tudtak szívni. (úgy látszik, tőlem ennyi telik, az októberi lombiknál is ugyanez volt).
Mindig elcsodálkozom azon, hogy milyen fura, hogy az orvostudomány mikre képes. A Dévai Intézet pedig pláne.
Kissé morbid, de szeretek oda járni az ott dolgozók hozzáértése, kedvessége, humánussága miatt-nem futószalag-szerű a munkájuk, mint más intézetekben.
Mivel hatot tudtak leszívni, reménykedtem, hogy legalább öt megtermékenyül, a nagy számok törvénye alapján, abból egy remélhetőleg megindul a fejlődésben...és megszületik.
Végül jött az embriológus, és mondta, hogy ötöt tudtak megszúrni, ICSI lett az IVF-ből, és reggel telefonáljunk. Délután háromig kellett benn maradni "megfigyelésen", persze szokásomhoz híven én már kettőkor felöltöztem, mondván:indulok. Egészen a váróig jutottam, ott feltartóztattak, hogy innen ne tovább, így lehajtott fejjel kullogtam vissza a szobába...De öröm az ürömben: Férjecske meglepett szív alakú kulcstartókkal(naná, hogy rózsaszín, és Princess felíratú, hogy lányunk legyen)ettől nem kicsit sikerült meghatódnom, majdnem elbőgtem magam...annyira szeretem, hogy ilyen figyelmes!
Csütörtök reggel én nem mertem telefonálni, hogy mennyi indult osztódásnak így a férjecskémet bíztam meg vele, akinek először sikerült mellé tárcsáznia, és megkérdezni egy vadidegen nőtől, hog y mi van a kicsikékkel?:)Persze a hölgy nem értette, hogy milyen leszívásról és kicsikékről beszél, elég kínos lehetett..De aztán a jó számot hívva tájékoztatták: 4 szabályosan fejlődő embrió!Hurrá!
Péntekre tehát meg van a program: embriótranszfer.
Az embriótranszfer még gyorsabb, mint a punkció, kb. 5 perc, majd 20 perc pihi, aztán lehet haza menni. Három embriót kapitunk vissza, 4 sejteseket. megkérdezte Dévisz, hogy mennyi puszit kérek, aez amolyan babona, de mindig kettőt ad, hogy annyi baby legalább legyen...Imádom!
Olyan fura: bemegyek, és 30 perc múlva gyakorlatilag várandósan távozok.
Most sokat kell pihennem, remélem, a kicsikék megtapadnak, akár mind a 3-an, én ikreknek is örülnék.
Már csak azért is, mert októberben is ketten indultak fejlődésnek, és olyan jó lenne, ha az Élet kárpótolna.
Azon meglepődtem, hogy csak fél adag Ovitrelle-t írt fel Dévisz, a múltkor többet kaptam. Bár a protokoll az Utrogestan és a Duphastonnal ugyanaz. Remélem, az Ovitreltől függetlenül sikeres lesz a program, és három hét múlva dobogó szíveket látok majd az Uh-n:)
Most megyek vissza pihizni, az első hét nap döntő a megtapadás szempontjából...
ÉS MOST ITT VAN Ő!!!!
"Mások állítják, hogy angyalokat látnak, de én Téged látlak, és ez nekem éppen elég.."
Kategóriák: lombikbaba Címkék: embriótranszfer, lombikbaba, lombikeljárás, lombikterhesség, punkció
írta: jurak.kata