.jpg)
.jpg)
.jpg)
Valóságsokk
Most majdnem azt írtam, hogy alkotói válságom van. De ez azért lássuk be, nem kis túlzás lenne részemről, mert ugye nem vagyok író, vagy költő vagy ilyenek, hogy én alkotói válságként aposztrofáljam jelen állapotomat, melyben lenne mit írni, de nem tudok. Szóval a lényeg, hogy akár időm is lett volna írni, de nem volt kedvem. Majd lentebb -ha lesz erőm, leírom miért -ha pedig nem, akkor merüljön a jótékony feledés homályba. De most félretéve magamat -már amennyire ez lehetséges -jöjjön a beszámoló a gyerekekről, mivel ez elvileg az ő blogjuk és róluk szól.
Ezért is nem írok olyanokat, hogy mennyire van elegem ebből a politikai valóságshow-ból, ami ebben az országban van, és ahol a "lét a tét", és mennyire van hányingerem attól, hogy mire nem képesek emberek, hogy megtartsák pecsenyesütögető pozíciójukat, azt meg már végképp nem vesézem ki, hogy kikerekedett szemmel nézek magam elé, hogy olyan országban élek, ahol a kormány legtöbb tagja ellen büntetőeljárás van folyamatban és ahol a nemzetvédelmi egyetem rektora visszaél a hivatali befolyásával, zsarol és a BKV-s pénzekről pedig már végképp nem ejtek szót. Bár ha esetleg évek múlva a gyerekeim olvassák ezt a posztot és már nem ebben az országban élünk, akkor legalább lesz sejtésük arról, hogy miért. Mert ha nem változik semmi, és csak arra megy a játék, hogy a becsületes, adófizető embereket megsarcolják, leterheljenek a mindenféle adókkal, befizetnivalóval, ellehetetlenítik a megélhetést, nem támogatják a családokat, és ha még egy év múlva is ennyire semmibe vesznek bennünket, állampolgárokat, és ha azért lesznek hatalomban emberek, hogy egymást szidják országgyűlési keretek között, érdemi munka helyett, bizony, nem lesz maradásom, mert nem akarom, hogy a gyerekeim így sínylődjenek. Mondjuk, ha a "kiszavazáson"-ha már valóságshow-t említettem, áprilisban lesznek még olyanok, akik az MSZP-t juttatják hatalomra, nem várom meg az egy évet. Bár, azt nem értem, hogy aki rájuk szavaz, hol volt az elmúlt nyolc évben? Az öszödi beszéd megismerésénél??!Hát nem hallotta, hogy hazudtak éjjel és nappal??!Csak hogy megnyerjék a választásokat?Hol volt az elmúlt néhány hónapban, amikor sorra robbannak ki a korrupciós botrányok?!Hogyan lehet szavahihető neki egy olyan kormány programja, ami az elmúlt négy évben nem csinált semmit?!Na mindegy, nem is megyek bele, szóval nem írok róla, de tényleg dühít, elkeserít ez a helyzet. Hogy most fontosak vagyunk. Négyévente, néhány hónapot. A kopogtatócédulám és a szavazatom miatt. Aztán? Elveszik a gyesemet, csökkentik a gyedemet, családi pótlékot nem emelnek, a kis-és középvállalkozókat nemhogy segítik, de ellehetetlenítik, eladják az ország vízkészletét az IMF hitelhez, és vállalják, hogy lecsökkentik a népességet. Szerintem jól csinálják, biztosan sikerülni fog nekik, hogy 7 millió magyar legyen, mert mondjuk én már nem mernék még gyereket vállalni anyagilag. Komoly erőfeszítésünkbe kerül, hogy a gyerekek ne egy depressziós szülőpárost lássanak nap mint nap, mikor például az Apeh megbüntet, mert nem 15 hanem 17 nap múlva jegyeztetem be magam egy autóba tulajdonosként, aztán a rendőrség is megbüntet-ugyanezért. Szóval ugyanazért a késedelmes bejegyzésért duplán szedik a pénzt. (és halkan jegyzem meg, hogy nem is a mi hibánkból nem lehetett bejegyezni, hanem mert nem adta oda a volt tulajdonos az opciótörlő papírt)Ja, és rengeteg illetéket beszednek tőlünk, ők meg röhögnek a markukba és teszik zsebre a milliárdokat. Ennyit erről. És akkor vidámabb vizekre evezve...
Vajon mit hoz a jövő...?
Kellenek a szuperhősök és hősnők... (mint például én és a testvérem)
JJK naponta szolgáltat újdonságot, ami megörvendeztet bennünket, mostanában például piszézik meg simizik és puszit is ad. Egyre hosszabb távot hódít meg birodalmi lépegetőként a kisasszony, és jó hír, hogy már nem csak a fehér csillogós ruhájában óhajt lenni, viszont a nemrégiben kapott cipőjét mindig fel akarja venni és lehetetlen lebeszélni arról, hogy alváshoz nem nélkülözhető a zöld cipellő. Mondjuk, ez az öltözködési hóbort nemhogy múlna, hanem egyre erősödik, szerintem Donna Karen-t simán lekörözné egy divatkreációs versenyen. Meg azért vannak félelmeim a nagy bundaimádatával kapcsolatban a nyarat illetően...
Dominak szombaton volt a télűző felvonulása az iskolával, amolyan farsangi előfutár, ami csütörtökön lesz. Még mindig hálás vagyok Istennek, hogy sikerült bekerülni a gyöngyössolymosi sportiskolába, annyira családias a közösség és mindig olyan jó programokat találnak ki, csak szuperlatívusokban tudok beszélni a tanárokról és az igazgatóról, akik valóban vérbeli pedagógusok. Minden gyerek kapott kereplőt, amit szerencsére haza is hozhattak...Szerintem én jobban éreztem magam, mint Dé, annyit nevettem a gólyalábas mókamesteren, JJK pedig ledöbbent a sokadalomtól, de nagyon élvezte.
(ledöbbent JJK)
Valószínűleg jól sikerült a télűző kerepelés, mert ma végre kisütött a nap...Alig várom a tavaszt!
Kategóriák: Domi, én, fejlődés Címkék: Általános, fejlődés, Gyöngyössolymos, Gyula, iskola, MSZP, Nagy, politika, választások
írta: jurak.kata
Nosztalgikus, interaktív anya
Nosztalgikus hangulatom van, nézegetem, mennyit változnak a gyerekek ilyen rövid idő alatt...Igazából rajtuk, a növekedésükön látom, hogy repül az idő...
Egy hónaposan is már stílusos volt a kiscsaj, nem vitás. Itt éppen Testőrnyúllal látható az ágyon a hercegnőnek álcázott JJK Scully Skywalker.
Itt pedig Domi egy éve, még az ovifarsangon. Önmagának öltözött:s
...
Vagyis karatemesternek.
Több jó döntésem van egyébként a gyereknevelés gyakorlati oldalával kapcsolatban. Mondom mindezt azért, mert tényleg sokszor áldom az eszemet, hogy megvettem az általunk csak "melegítős macinak" aposztrofált Warme Baare-t, amivel még hideg időben is tök jól tudunk hosszabb sétára indulni, merthogy két órán keresztül árasztja magából a meleget, aminek a kisasszony tényleg örülni szokott, gondolom, mivel anélkül mostanában nem mehetünk. (Hozza magával és mutogat a mikróra, hogy "brumma be".) Aztán gyerek, maci, lábzsák, és hosszú séta. A levegőzés szerintem annyira hozzátartozik a gyerek ellátásához, mint az etetés, és mi tényleg mindig megyünk-nem is beteges a lánykám, szerencsére. Szóval a maci jó dolog volt, mint ahogy anno az elektromos sterilizáló, aminek kitalálóját áldom nagyon, hogy megkönnyítette az életem, és hetente kapok köszönő emailt a barátnőmtől, akinek ajánlottam a kifőzés helyett.
Az első sétánk JJK-val és a macival 2008. 12.21-én:
Többször el akartam már adni a babakocsinkat is, mivel travel system, így már elég régóta nem használjuk a mózest, a babyhordozót, és gondoltam, majd veszek egy ernyőkocsit. De valahogy mindig meg akart szakadni a szívem, amikor le akartam fotózni, hogy eladjam, annyira szeretem. Mindig tologatom a határidőt, most éppen június az új dátum....Amúgy meg ilyenkor télen azért tök jó volt fellengzősködni, hogy mi babakocsizunk, mert a Graco Vivo Retro bírja a kemény terepet, míg más anyukák ki sem merészkednek, mert elakadnának. Szóval néha tök jó érzés, hogy vannak jó döntéseim, és nem csupán olyan, ami pénzkidobás. Mert lássuk be, azért a kínálat nem feltétlen csak a szükséges dolgokra koncentrál...
Jázminkincsem például szerintem tök jól el van látva játékokkal, de valahogy mindig jobban érdekli az, ami nem játék. Mondjuk a wc-papírtartó rúd. Ő úgy fejleszti a szem-kéz koordinációját, hogy arra pakolja fel a gurigákat. Néha ledöbbenek, hogy mire rá nem jönnek ezek a kölkök maguktól, én meg veszem nekik a nem olcsó készségfejlesztőket...ja, azt például tök megbántam, hogy sok interaktív játéka van, meg ami hangot ad, mert mostanra, ha könyvet nézegetünk és mutogatja az állatokat, én mondom, hogy: kutya. Erre mutogat még a kutyára, hogy ugassak. Ugyanez a macska, béka, oroszlán, stb. Addig nincs továbblépési lehetőség, amíg nincs hangeffektus. A dínóknál mondjuk bajba szoktam lenni. Meg a hangyáknál is.
Ja, nem is írtam, hogy végre bátrabban indulgat bárhonnan, nem csak az origóból, vagyis a székéről. Olyan édesen imbolyog, egyensúlyozik, felvettem videóra, majd megpróbálom feltölteni, de mint a többség tudja, ebben a videofeltöltős dologban egészen béna vagyok.
Elinduljak, ne induljak..?
Domi hozza a szokásos formáját, imádni való nagy kópé. Végre a suliban is maxigázon teljesít, és újra jár karatézni is. Mondjuk azt nem akartam leírni, de a hitelesség megkívánja, hogy memóriajátékban mindig nyer velem szemben. Pedig nem is hagyom magam...!!!
James Dean után szabadon -avagy nézzünk filmsztárosan
Kategóriák: Domi, én, gondolatok Címkék: Graco, Retro, Vivo
írta: jurak.kata
Báli szezonális
A NŐ (JJK)egy-két napja úgy döntött, hogy ezentúl a báli szezonra hajazva csillogó ruhákban óhajt megjelenni, és ebbéli óhaját hangos mutogatással adja minden nap tudtomra, aki egyébként alázatos udvarhölgyeként naponta egész sokszor öltöztetem. Most ez a fehér ruha tetszik neki nagyon, amiből szerintem éppenhogy nagyon kinőtt, és inkább tunikának hordhatná, de a gyerek meg van róla győződve, hogy az a legszebb és punktum. Sajnos, még nem fejtettem meg, hogy mi ez az újfajta mágneses vonzalom, de tény, hogy mindig rajta kell, hogy legyen. De ha az éppen mosásban van, akkor jön a B-verzió, a lila selyemruha.
Ruhapróba.
Szóval tök jól elvagyunk: ő öltözik és királynőségét éli, én pedig alázattal lesem a kishölgy kívánságait. Amiből egyébként van bőven. Pl. egyem meg a zsírkrétát. Vegyem fel a zoknit a kezemre. Adjam neki oda a telefonom(ja, még nem is írtam, megjavították a Motorolám, amitől örömtáncot jártam és amiből egyértelműen az következik, hogy JJK soha többet nem veheti kézbe a becses és féltett készüléket)Vagy menjek én a kiságyba aludni. Ilyenek.
Még az is van, hogy önkéntesen elhagyja a cumisüvegből való tápszerfogyasztást, bár erről Ő még nem tud. Mivel mindegyik cumit úgy kiharapta, hogy az gyakorlatilag feleslegessé vált az üvegre, ennyi erővel magából az üvegből is ihatna, akkora lyuk tátong rajta. És mivel ezt ilyen jól megoldotta, és mivel én nem veszek újat, ezért marad a varázsitató, mint megoldás, ami a fogainak is jobb lesz, gondolom.
Ma egyébként elképesztő napom volt, mert mondjuk az, hogy majdnem szétrobbant a fájdalomtól a fejem, az gyenge kifejezés, és így kellett emberek közé mennem, ami ebben az állapotomban lássuk be, nem kevés intelligenciát és fájdalomküszöb növelést jelentett, mert én ilyenkor üvölteni tudnék a fájdalomtól és hát disztingválni kell, mert senki nem tehet a fejfájásomról, bár én ezt hajlamos vagyok elfelejteni és éppen agresszívan lépni fel a velem szóba elegyedő bárkivel. Az igazat megvallva nem kell hozzám szólnia sem, csak rám nézni. Így ma lazán elküldtem melegebb éghajlatra egy közterületfelügyelőt("mit néz??!!Mit néz?!"-kéréskörrel indítva)majd a postára érve megnyugodtam, mert a lányomat rögtön kivették a kezemből és beállították postáskisasszonynak, amíg a leveleket címeztem, és azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire utálhatnak most a sorban mögöttem állók("bárcsak beszólna valaki, bárcsak beszólna valaki")(de nem), és kaptam fájdalomcsillapítót is, szóval enyhült az agresszióm is mire a bankba értünk, ahol a gyereket megint kivették a kezemből, és ez a gyereknek nagyon tetszett("hát ennyi volt a nagy ragaszkodás""hol van már a szeparációs félelem..?")mutogatott és pénzt akart számolni, de kapott virágot helyette, így elégedetten üldögélt és lóbálta a lábát- velem szemben. Ezek után tényleg nem lepődtem meg, amikor a biztosítóban közölték, hogy hagyjam ott, mert milyen derűs baba, meg tuttira már kétéves, azért ilyen ügyes(rajzolgatott), így a végére teljesen felvidultam, mert a recesszió ellenére a lánykám több munkahelyet is magáénak tudhat(na) és a jövőképem nem is olyan fekete már, hanem halványodott és mondjuk sötétbarna.
Amúgy meg vagánykodik, hogy Ő már milyen ügyesen megy, és ma kilenc lépést ment kapaszkodás nélkül, ami tőle azért egész nagy szó, mivel valahogy térdenállva jobban szeret közlekedni. Gyanítjuk, hogy azért, mert ez sem szokványos, és JJK-t ismerve, ez a megfejtés, a titok nyitja.
Kategóriák: én, fejlődés Címkék: baba, fejlődés, Jázmin, Kincső, öltözködés
írta: jurak.kata
A szőke nő, a feng-shui meg ilyenek
Szóval az úgy volt, hogy meggyőződtem arról, hogy kellőképpen felvilágosult vagyok a témában és majd én jól átrendezem a gyerekek szobáját, a feng-shui szabályait szem előtt tartva, gondoskodván a az energiák szabad és megfelelő áramlásáról, majd kezembe vettem a kinyomtatott kis lapomat, amelyen a kölkök gua száma és a megfelelő irányok szerepeltek és beléptem a szobába. Aztán én, a nagyon okos és szőke kitaláltam, hogy először terepet tisztítok és mindent kipakoltam a szobából, hogy majd jól átrendezzek a papírkám alapján. Ez a kipakolás-bútortolás pontosan egy órámba került. Aztán a kis papírkám alapján kezdtem visszacipekedni, mondjuk a felénél kezdett gyanússá válni a dolog, hogy mintha minden ugyanoda került volna vissza eddig, de betudtam a véletlenek összjátékának(pedig véletlenek, mint tudjuk nincsenek), majd folytattam a tevékenységet...az eredmény: egy bútor kivételével minden pontosan ugyanoda került vissza!!!Namármost, ezek szerint én alapból egy született feng-shui szakértő vagyok, hogy mindenféle szakmai képzettség nélkül így rendeztem be a gyerekszobát, és mindamellett érdemes lenne elgondolkodnom a hajszőkítés rám gyakorolt hatásáról. Mondjuk, legalább nem unatkoztam...és aki most fetreng a nevetéstől, azt megütöm!;)
Na, de hogy okuljatok, itt van a tudomány:
Minden szülő szeretné a legtöbbet nyújtani gyermekének ahhoz, hogy boldogan és egészségesen fejlődjön. Azokban a családokban, ahol a gyermekeknek lehet külön szobája, érdemes a szülőknek előrelátóan gondolkodni, amikor a szoba helyét és berendezését kiválasztják. A gyermekek gyorsan nőnek és ezzel természetesen tér- és mozgásigényük, és a bútorok mérete is változik. Ezért jó, ha napos, tágas szobát választasz számukra, ahol „togyogósként” szabadon mozoghatnak, játszhatnak. Később, amikor elkezdik az iskolát könnyű lesz itt tanulósarkot kialakítanod, és marad hely arra is, hogy csemetéid itt fogadhatják a barátaikat. Vannak már olyan alakítható bútorok, melyek a gyermekkel együtt nőnek, variálhatók. A legfontosabb, amire figyelned kell: gyermekeid biztonsága!
Ha gyermekeinkkel gondok vannak – betegség, tanulási problémák, szétszórtság – érdemes megvizsgálni feng shui szempontból a gyerekszoba jellemzőit.
Feng Shui gyerekszoba praktikák
A gyerekszobában különösen fontos, hogy a bútorok sarkai lekerekítettek legyenek, vagy műanyag élvédő legyen rajtuk. A biztonsági dugó is elemi követelmény.
Az ágy helye itt ugyanolyan fontos, mint a szülői hálóban. Gyermeked ágya ne legyen az ajtóval szemben és közvetlenül az ablak alatt. Feje ne nézzen az ajtóra, ágya ne legyen az ablak alatt.
Kedvezőtlen ágy elhelyezés
Ne helyezd gyermeked ágyát közvetlenül az ajtóval szembe, de a szoba közepére sem!
Az ágy elhelyeznél ügyelj arra is, hogy alvás közben ne nézzen a feje, és a teste az ajtóra!
Feküdjön a gyermeked a személyes energia száma (gua szám) szerinti valamelyik kedvező irányába. Ezt úgy kell érteni, hogy feje nézzen a négy kedvező irányának valamelyike felé.
Ezeket a születési dátuma alapján a gua kalkulátorból könnyen megtudhatod! Pl. innen:http://www.sikeres-fengshui.hu/gua.html
Nagyon előnyös, ha az ágyból rálát az ajtóra. Ez adja a legnagyobb biztonságérzetet számára.
Lehetőleg az ajtó ne nyíljon az ágyára, mert felriadhat. Ha nincs más megoldás ez a verzió kedvezőbb, mintha az ágya az ajtóval szemben lenne.
Ahol a gyerek tanul, az íróasztala védett pozícióban legyen (széke mögött fal legyen, ne üljön az ajtónak háttal) és az iránya legyen kedvező számára. Éles szélű bútorok ne legyenek itt sem.
A gyerekeknek a nappaliban állítottam fel egy munkaasztalt, sokkal jobban élvezik, mint az eddigi helyén:
Anya, rendezkedj, de Judit néni(Halász Judit dvd) maradjon, oké?
Kategóriák: én Címkék: a, feng shui, gyerekszobában
írta: jurak.kata
A családmenedzser és a bölcsi és a kreatív blogger díj
Megtörtént. Elsétáltunk a bölcsibe és kértük, hogy vegyék fel a várólistára a gyereket, mert egy év múlva kezdenénk. Én többször majdnem elsírtam magam, miközben az adatokat vették fel, aztán amikor kijöttünk, zokogva hívtam Apát, hogy most azonnal meg akarok halni, én ezt nem fogom túlélni, hogy el kell váljak a kislánytól és a nap nagy részében nem láthatom. Igazából dühös is voltam mindenre és mindenkire, hogy nem teszik lehetővé, hogy csak ANYA lehessek, és meg van a véleményem a nagy emancipációs hullámról is, meg arról, hogy egy nőnek is karrier kell és leginkább csak az. Ha már XXI. század, akkor hívjanak családmenedzsernek, de én itthon akarok lenni és a gyerekeimet akarom nevelni és meleg étellel és tiszta otthonnal várni őket kiegyensúlyozottan. Én tök boldog lennék, ha csak ezzel kellene foglalkoznom nem egy-két, hanem minimum három-négy évig a szülés után. De lássuk be: a mai gazdasági helyzetben nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ne álljanak vissza a munkába a gyerek másfél éves korában. És az már jó eset, ha nem egy évesen adják bölcsibe...Én momentán a szülés után másfél héttel már okmányirodáztam, császárosként. Sajnos nem engedhettük/engedhetjük meg magunknak vállalkozóként, pláne autókereskedőként, hogy a recesszió időszakában a helyemre keressünk alkalmazottat. És a gyerek mini kora óta jön velem, ami ha csak a városban való furikázást jelentené, nem is okozna gondot, viszont a heti két háromszori Gyöngyös-Jászberény, Jászberény-Gyöngyös útvonal annál inkább(és inkább nem megyek bele, miért oda járunk)és nem mondhatnám, hogy a három órás autókázás álmai netovábbja lenne JJK-nak, aki mostanában nem is viseli annyira felhőtlenül az utazást. Mondjuk, megpróbálom az alvásidőre időzíteni, de sajnálom a gyereket, hogy a gyerekülésben kell aludnia. Bár megpróbáltuk a legkényelmesebb gyerekülést megvenni, és a Kiddy beváltotta a hozzáfűzött reményeket, mert jól párnázott és mert nem tud a feje előrebukni a pajzs miatt, amire így ráhajtja a fejecskéjét. De az, hogy kockáztatom a gyerek életét a kanyargós téli utakon, ahelyett, hogy otthon játszanánk vagy sétálnánk vagy bármi...na ezért utálom magam, meg az ország vezetőit, és természetesen mindenkit, nyilván. Szóval ma ezek az érzések kavarogtak bennem, amikor elbabakocsiztunk a bölcsihez. Már több bölcsit megnéztem a városban, és ez volt a legszimpatikusabb, mert nagy az udvara, sok játékkal, belül tisztaság van, vidámak a csoportszobák, és most megismertem a vezetőt, akin abszolúte látszik, milyen elhivatott a szakmájában. Szimpatikus volt és nem nézett hülyének, amiért azzal indítottam a beszélgetést, hogy "Jó napot kívánok!Szeretném a gyereket beíratni, illetve nem szeretném de muszáj, és ha lehet, csak heti egy - két alkalommal, de ebben sem vagyok biztos."(közben csimpaszkodtam a gyerekbe, aki mosolygott mindenkire mint a tejbetök)S mivel körbevezetett, tájékoztatott arról, hogy a gyerekek minőségi ételt kapnak, külön főznek a tej és lisztérzékenyeknek, és lehet kérni reformételt is, kezdtem felengedni és nagyon ügyesen nem sírni, sőt még mosolyogni is tudtam. Megegyeztünk abban, hogy tavasztól sokat sétálunk majd arra, és többször meglátogatjuk majd őket, illetve megígértem, hogy lelkileg felkészülök az elválásra az elkövetkező egy évben...Bár most valamennyire megnyugodtam, hogy jó helye lesz...és talán ez lesz a legfontosabb: hogy én nyugodt szívvel hagyjam majd ott, mert akkor neki is könnyebb lesz...
Íme néhány jó tanács ahhoz, hogyan vészeljük át ezt a nehéz időszakot:
Bölcsi-be-szoktatás
Amikor eljön az idő és megtudjuk, hogy vissza kell mennünk dolgozni, összeszorulhat a gyomrunk. Mi lesz a kicsivel, aki jól szopik és még csak 1-2 dolgot eszeget? Nem szabad elkeserednünk, mert a munkába állás nem jelenti minden esetben azt, hogy a szoptatásnak is vége! A legfontosabb, hogy az átmeneti nehézségek után eljussunk oda, hogy az esti és reggeli anyatej megmaradjon, és a baba csak napközben kapjon mást.
A bölcsödébe szoktatás előtti hetekben és a beszoktatás alatti időszakban ne változtassunk semmit drasztikusan a kicsi életében.
Ne költözzön a család, ne rendezzük át a kicsi fekhelyét, ha még anyatejet kap a baba, ne a beszoktatás előtt pár héttel vagy nappal kezdjük el leszoktatni a napközbeni szoptatásról! Másfelől, ne adjuk úgy bölcsödébe, hogy otthon még napközben szopott. Könnyebb lesz a dolgunk, ha a baba bölcsödébe adás előtt esik át az elválasztáson, hiszen napközben is boldogulnia kell az édesanya nélkül.
Mielőtt bölcsibe kerül a pici
Bármennyire is szeretnénk 1 éves kor után is szoptatni, figyelembe kell vennünk, hogy bölcsibe kerülés során a baba táplálkozásán is változtatnunk kell, hiszen az a célunk, hogy gyermekünk az új környezetben is elfogadja az ételt, az ne legyen szokatlan számára, és jelenlétünk ne legyen a feltétele annak, hogy eszik-e a pici, vagy sem.
Ha 1 éves kor körül szeretnénk abbahagyni a szoptatást, akkor az elválasztást válasszuk. Ez azt jelenti, hogy 6 hónapos kor körül elkezdjük megismertetni babánkkal a főzelékeket, gyümölcsöket, de a baba fő tápláléka továbbra is az anyatej marad - napi 5-8 dl mennyiségben. A lényeg a sorrend! Ha elválasztunk, akkor először adunk az új ételből és utána szoptatunk. Legelőször a délelőtti, majd a déli, legvégül a délutáni etetést követően hagyhatjuk el a szoptatást. A reggeli és az esti anyatejet célszerű 10 hónapos korig megtartani, majd a 11. hónapban elhagyni a reggeli szoptatást és reggel is tápszerrel kínálni. Legvégül az esti étkezésnél kínálhatjuk más táplálékkal a babát, amikor már 1 éves és még nem jár közösségbe.
1 éves kor után anyatej hiányában a tápszer estére csak akkor szükséges a babának, ha nem alszik jól, gyakran felébred, és este még nem tud elég mennyiséget megenni. Ebben a korban reggelre és estére is adható a junior gyerekital.
Ha szeretnénk akár 2-3 éves koráig is szoptatni a babánkat, akkor a hozzátáplálást válasszuk. Ezalatt azt értjük, hogy az új ételek bevezetésekor a baba 8 hónapos koráig minden egyes étkezésnél először szoptatunk, és csak utána kínáljuk más táplálékkal. Ennek hatására a tejtermelés tovább megmarad, így sokáig megőrizhetjük a reggeli és esti szoptatásokat.
Bölcsi trükkök az elválasztás/hozzátáplálás sikerességéhez:
• Az együtt fürdés és a fedetlen mell látvány a baba eszébe juttatja az anyatejet. Így jobb, ha átmenetileg, amíg nincsenek túl a nehezén, az anyuka nem mutatkozik előtte ruha nélkül.
• Az apuka nagyon sokat tud segíteni azzal, ha a cumisüvegezést rábízhatják, a mama inkább napközben babusgassa, dédelgesse a picit.
• A szülők mindig legyenek következetesek, tartsák magukat ahhoz, amit eldöntöttek.
• Szoktassák a babát ahhoz, hogy mástól kap enni, nem csak az anyukájától. Ez segít majd a bölcsiben való beilleszkedésben. Otthon az apuka és a nagyszülők is etethetik a picit
Bölcsi koszt
Az ételek íze természetesen más a bölcsődében, mint a mama főztje, de általában ezzel könnyen megbirkóznak még a legkisebbek is. A bölcsőde előnye, hogy a rosszul evő kisgyerekek a közösségben a többiek hatására általában jó evővé válnak. A legtöbb helyen kétféle ételt főznek, az egyik mindig pépes, kimondottan az 1-2 évesek számára készül, a másik inkább darabos, ami a 2-3 évesek igényeinek felel meg. Mindig kérjünk pontos felvilágosítást az ételekről és az italokról is!
A bölcsődékben a főzéshez is és az italokhoz is szinte valamennyi helyen tehéntejet használnak. Természetesen az édesanya kérheti ennek elkerülését, hiszen a tehéntejet a baba 3 éves koráig érdemes mellőzni a kicsi emésztőrendszerének és veséjének kímélése érdekében. Ilyenkor feltétlenül szükséges, hogy a napi 5 dl tejalapú táplálékot mi magunk biztosítsuk a kisgyerek számára! Ennek legkézenfekvőbb módja, hogy reggel és este szoptat még az édesanya. Anyatej hiánya, vagy az édesanya ez irányú döntése esetén pedig a napi 5 dl tejalapú ital tápszerrel, vagy junior gyerekitallal érdemes pótolni 1 éves korban, hiszen ezeket kimondottan a fejlődésben levő kisgyerekek igényeire fejlesztették ki.
Ha gyermeknél valamilyen allergia vagy túlérzékenység áll fenn, tájékozódjunk, hogy az adott intézményben tudják–e megfelelően biztosítani a speciális táplálást.
Bölcsire készülünk nem csak lélekben, testben is!
Egészen biztosan számíthatunk kezdeti betegeskedésre, így célszerű a beszoktatás idejét a szabadságunk terhére végezni. A betegség szinte elkerülhetetlen velejárója a bölcsödének, különösen az őszi időszakban. Ha van rá mód, akkor a munkába állást a bölcsőde után 1-2 hónappal időzítsük, így az első nehézségeket nem a munkahelyünkről kell megoldanunk, hanem bármikor otthonról „ugorhatunk".
Megfelelő táplálkozással az immunrendszer a bölcsi előtt megerősíthető, például a zöldségekben és gyümölcsökben található vitaminok segítik az immunrendszer működését és erősítik a baba szervezetét. A patikákban kaphatóak különböző prebiotikumokat és/vagy probiotikumokat tartalmazó készítmények, amelyek szintén a baba természetes védekezőképességét támogatják.
Bölcsi rutin
A bölcsőde napirendje nem biztos, hogy megegyezik az otthoni rutinokkal. Egy éves korban a gyerekek a délelőtti és délutáni alvást egyetlen, ebéd utáni alvásra váltják. Minden kisgyereknek más-más a ritmusa, ezért érdemes arra odafigyelni, hogy ez az átállás is megtörténjen még a bölcsödébe adás előtt.
A bölcsődei beszoktatás alatt számítsunk arra, hogy az eddig nyugodt, kedves, nem „anyás", nem hisztis gyermekünk megváltozhat. Ehhez persze hozzájárulnak az életében amúgy is bekövetkező változások (szeparációs félelem, a járással a világ felfedezésekor tapasztalható ijedtség, stb.), ennek az oka sok esetben a közösségbe kerülés is lehet. A közösségben egész nap alkalmazkodnia kell, így estére elfárad és lehet, hogy otthon tombolja ki magát.
Anya és a bölcsi
Ne csodálkozzunk azon, ha az elválás nekünk is nehéz és eleinte szinte nem is tudunk a munkánkra figyelni. Néha nekünk is könny fut a szemünkbe, amikor a kicsi az orrát odadugja az ablakhoz, és úgy integet, amikor távozunk. Azt azért jó tudni, hogy az elválásnál, a kicsinél a hiszti és a sírás általában csak addig tart, amíg minket lát.(weborvos.hu)
És akkor díj, amiért nagyon hálás vagyok Shellynek, Andinak, Bogiboninak, Benceanyunak(Cathy):
Írni magamról néhány dolgot...számszerűen hetet?Nem is tudom mit írjak le...Talán azt, hogy elég önfejű vagyok és nagy az igazságérzetem. Gyűlölöm a képmutatást és az irigységet. Legfontosabbnak a gyerekeimet tartom az életemben, minden más csak sokadrangú lehet utánuk. Imádok blogot írni és szeretnék sokat utazni(a gyerekekkel)
Akiknek pedig én adnám a díjat...elég sokan vannak!Engedjétek meg, hogy ne névszerűsítsek közülük hetet, hanem aki még nem kapta meg közületek és úgy érzi, hogy kreatív a blogja, tegye ki a díjat!!!!
Kategóriák: én Címkék: blog, blogdíj, blogtársadalom, bölcsi, bölcsihez, elválás, szoktatás
írta: jurak.kata
Évforduló
 |
|
|
|
Tegnap volt a házassági évfordulónk..mintha most történt volna a házasságkötés...és hihetetlen, mennyi minden történt azóta, úristen! Mondhatnám, hogy a mi életünk habostorta volt és a szerelmünk töretlen, de ez óriási hazugság volna. Az igazság az, hogy többször jártunk válás közeli állapotban, és nagyon sok nehézségen, próbán ment keresztül a házasságunk, de mindig kikecmeregtünk a gödörből. Egymásba kapaszkodtunk a nehézségekben... húztuk ki a másikat a gödörből, de persze jártunk együtt a fellegekben is, szó se róla. És azt hiszem, ez a lényeg: együtt voltunk, vagyunk. És még valami: képesek voltunk a megbocsátásra. |
Karmikus izé
Már megint elért engem az a bizonyos karmikus izé, ami miatt rengeteg nemnormális emberrel kell találkoznom/kapcsolatot tartanom, hovatovább beszélni velük. És mivel mostanság rutinosan kezelem a konfliktusokat, és tök jó vagyok hátfordításban is, már nem csupán emberekkel, hanem szolgáltató cégekkel kell megbirkóznom, mint valami karmalépcsővel.
"A karma azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká – s most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el."
Szóval kezdődött Rák Katival (tudjátok, a Familia Kft-ben volt szereplő, szóval színésznő a lelkem). A művésznő busszal érkezett, bundában, szakadó esőben, hogy majd nálunk autót vásárol. Az alkalmazott, aki hála istennek nem egy ingerült típus, két órán keresztül mutogatta, indítgatta, próbakörre vitte a némiképp határozatlannak tűnő hölgyet, akinek konkrét elképzelései voltak álmai autójáról: ABS, klíma, centrál, metálfény, gyári cd, kevés kilométert futott, sérülésmentes, ilyenek, és mindezt háromszáz-maximum négyszázezer forintért. Miután nem talált az ár és az elképzelése közös nevezőre, kivitette magát a buszhoz és elment. Azt azonban csak utána vettük észre, hogy magával vitte az egyik autó kulcsát, amiből momentán egy darab volt, és másnap jöttek volna érte. Felhívtuk, hogy juttassa vissza legyenszíves, de olyan időpontokat és helyszíneket jelölt meg, ami elképesztő volt(Hilton, vár)és nekünk gyakorlatilag pontosan egy napunkat vette volna igénybe a kulcs visszaszerzése, a férjem tajtékzott. Ekkor hívtam én a művésznőt, hogy megyek Budapestre, és jó lenne valami köztes találkozót megbeszélni, hogy ne kelljen kisgyerekkel a dugóban ténferegnem. Mondta, hogy neki nem alkalmas, mert Ő nagyon elfoglalt, és egyébként meg menjek oda, ahol van, de neki elege van ebből a miézriából, és inkább kidobja a kulcsot. Na, ez volt az a pont, hogy elszakadt nálam az a bizonyos cérna, és közöltem vele, hogy baromira nem nekem kellene rohangálnom azért, mert ő zsebre vágta a kulcsot, nem is értem, hogy képzelte, mire nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy "most leteszem a telefont" És letette. Gyakorlatilag nem kaptam levegőt, újra hívtam, de már ki volt kapcsolva. A lényeg, hogy végülis az alkalmazottnak sikerült vele egyeztetnie, bár Kati az ő lelkivilágát is megbolygatta azzal a mondatával, hogy "velem nem is foglalkozott a szakadó esőben senki" Kééész. Végülis az IBS-be küldte a kulcsot, oda kellett menni érte, de fel nem foghatom, hogy hogyan is engedheti meg magának ezt a stílust. Azért mert ő egy színésznő?!legalább primadonna lenne, vagy ilyenek, de nem...éa még csak elnézést sem kért...
Aztán következett a TIGÁZ, akiknek sikerült 280000 Ft-os gázszámlát kiküldeniük, és felszólítottak, hogy öt napon belül fizessem be, mert különben kikapcsolják, leszerelik, elviszik. Egyébként meg töltsek ki egy papírt, hogy rászoruló vagyok és talán kapok részletfizetési kedvezményt.Olyan szinten kerekedett el a szemem, és szaladt fel a vérnyomásom, hogy abban tök klassz Guiness rekorder lehetnék. Mondjuk, havi diktálósok vagyunk és tényleg nem fűtünk annyira, mint egy ipari üzem, szóval horribilisnek tűnt az összeg. Már elképzeltem magunkat tűznél melegedve, meg leszerelt gázórával. Pontosan egy éjszakát nem aludtam a rohadt számla miatt(már bocs), és a reggeli órákban azon morfondíroztam, hogy melyik sodrófámmal érkezzek a szolgáltatóhoz, átszerveztem a napomat, gondolván, hogy egész nap harcolni fogok, mikor megérkezett a postás egy újabb Tigáz levéllel, hogy az a számla stornó, mert -280000 Ft. Ja, azért nem mindegy. Baromira szerencséjük van, hogy a postás délelőtt jár, az már tutti. Csak az éjszakámat nem fizeti meg senki, meg az idegességet, meg amilyen egészségkárosodást emiatt szenvedtem...és ne is szóljak arról, hogy emiatt nem tudtam blogolni, szóval szerintem szolidaritásból Ti is nyugodtan lehettek idegesek rájuk.
Ennyit a karmáról, merthogy azért vannak jó dolgok is az életben, mint például a gyerekek. A kisebbik mondjuk jól megijesztett, mert tőle szokatlan módon kipattogott popsival egész nap kakilt, ráadásult rémisztőt, mire felhívtam a doktornőt elcsukló hangon, hogy a baj nem kicsi, és azonnali ellátást igénylünk, küldjön mentőt. Tényleg nem értem, hogy hogyan tud nagyon nyugodt maradni, ilyen vészhelyzetben, de neki mindig sikerül. Kérdezgetett olyanokat, hogy van-e láz, eszik-e, általános állapot, mire mondtam, hogy a gyerek tök jól, láztalan, virgonc és nagyon sokat eszik, viszont szerintem ez tutti, hogy valami speckó vírus, ami tényleg akár életveszélyes is lehet. (A gyerekorvos engem Paramaminak hív, nem értem miért) Aztán elvittem -mivel nem küldött mentőt - és kiderült, hogy a gyereknek semmi baja, csak jön a foga. Ezt mondjuk láttam, de azért nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hatással lesz a gyerekre, hogy jön a rágófoga, gyakorlatilag kint is van. A tizenegyedik. Engem meg a szívgörcs kerülget, mert a gyerek fogzik, szép.
Ja, a kis fogzásos lányom úgy döntött, hogy még mielőtt komolyabban foglalkozna a menéssel, mint olyannal, megtanul a kis négykerekű autójával nem kis sebességgel közlekedni. Egy nap alatt olyan szintre jutott el, hogy a kanyarokat farolva veszi be. Már csak a fékcsikorgás hiányzik, meg a nitró. Tényleg olyan "born to be a wildprincess" feelingem van, amikor elnézem...
Ugye milyen nőies ezzel az autó-távirányító kombinációval..?
És amint látjátok, a gumicukrot is felfedezte az üvegasztalon...(persze én, mint főmumus nem engedtem neki, hogy megegye, hihi)
Kategóriák: én, érdekesség, fejlődés, fogacska Címkék: fogzás, karma, Kati, Rák, TIGÁZ
írta: jurak.kata
Végre látok..
Most az van, hogy beadattam magamnak is a vakcinát, egyelőre nincs semmi bajom, bár a férjem közölte, hogy gyorsan írjak alá egy komolyabb életbiztosítást...De nem ezért nem jelentkeztem, hanem mert a kislányom egy laza arc-simi keretében belekapott a szemembe, de úgy, hogy két napig ömlött a könny belőle, meg szúrt, na és fájt, szóval a legjobb volt, ha lehetőség szerint pihentettem, és monitort a hátam közepére sem kívántam. Mindazonáltal köszönöm a megkereséseket, és hogy hiányoztunk, tényleg jól esett:) Szóval rettegjetek, mert grafomániám felgyülemlett, mondhatni belémragadt része az elkövetkezendő napokban termékeny blogírásra ösztönöz.
Egyébként eltekintve attól, hogy alig láttam egész jól éreztem magam, merthogy elkapott a filozófikus hangulat is, és rájöttem, hogy baromira hálás vagyok több találékony embernek is, ezért itt, most ünnepélyes keretek között, a most alapított JJK-díjat adományozom:
-Fisher price aquarium cradle swing (hinta) fejlesztőjének
-az előkét helyettesítő köpeny kitalálójának(bár itt biztosan erősen ellenkezne a lányom, mivel valamilyen ismeretlen eredetű okból kifolyólag szereti elégedett mosollyal az arcán a ruháján látni az ételt.)
- az elektromos sterilizálós mérnök-teamnek
Azt hiszem, az első három helyezetten kívül lenne még több száz, várok további jelöléseket tőletek.
Egyébként a lányomat is külön díj illetné a "hogyan pakoljunk ki minél több ruhát egy mozdulattal"kategóriában, kezdek gyanakodni, hogy valami bajnokságra készül, mert rendületlenül gyakorol, szóval nem ártana elgondolkodnom egy szekrényzár felszerelésén, bár hiperliberális elveimnek ugye ez némiképp ellentmond, de érzem, hogy egyszerűen muszáj. Önvédelemből.
Mondjuk vannak különös dolgai a gyereknek, némiképp azóta, mióta kinyomta a szememet. Lehet, hogy ez rá is volt valamilyen hatással..?Végülis mindegy. A lényeg, hogy ma egész nap a párducmintás sapkájában villogott a lakásban. Ha le akartam róla venni, kiakadt, és vissza tette a fejére.(?)Ennek okát balladai homály övezi, mint azt is, hogy hogyan van nála mindig kölesgolyó?!Raktároz vagy mi a csuda?Emlékeim szerint nem szültem rejtekhellyel felszerelt gyereket...de lehet, hogy csak nem néztem meg tüzetesen, ugye.
Aztán itt van ez a nagy Domi-imádat, ami némiképpen egyirányusodni látszik, mióta a kiscsaj leült bakugánozni. A Domi féltett bakugánjaival.
Ja, meg mivel nagyon ügyes a felmászásban(szerinte), elkezdett edzeni - az üvegasztalon. És kiakadt, hogy 1, nem sikerült neki 2, elvittem onnan. 3, nagyon messzire.
Domi egyébként napról-napra pasisabb, és elképesztő, de nem engedi pusziltatni magát az iskolatársai előtt. Mivel ciki. Szóval, gyerünk kisgyermekesek, tessék előre bespájzolni a puszikból, mert hat év, és nem lehet csak úgy ölelgetni méhünk gyümölcsét, legalábbis nyilvánosan. Elsőszülöttem egyébként ma azzal fogadott lehajtott fejjel, iskolatáskát cipelve, hogy "most már tényleg nagyon szerelmes vagyok, anya". Hiába: a fiam egy igazi hősszerelmes típus, ez nem vitás.
És mivel még fáj, ha sokat gépelek, ezért jöjjenek a képek JJK mesterről és a hősszerelmesről:
Igen, még ebéd közben is dolgozik...
Ferrarit vezet...
Felkészül a váratlan helyzetekre...
Itt pedig jól látható: The Man.
Ugye milyen ártatlan(nak tűnik)..?
Helyes önértékeléstől fűtve megtapsolják magukat
...mivel jó testvérek...
Ezen a képen JJK mester éppen szerel. 
..Itt pedig meditál.
A mester úgy gondolja, hogy a csavar ízrevételezése nagyon fontos a mechanikai megismerésben és a kivitelezésben.
Minden bizonnyal...
teszvesz
Mostanában baromira elegem tud lenni az emberekből. Pedig elvileg tökre toleráns vagyok (tudok lenni). De amikor valaki licitál az általam eladni kívánt Smoby álomszigetre, versenyt a többiekkel és megnyeri, majd rá egy percre ír egy emailt, hogy "bocs, de nem tudom kifizetni", na akkor a plafonon tudnék pogózni. Én meg fizetem a jutalékot, meg tehetem fel újra a terméket.Csak ennyit akartam mondani. Nagyon dühös vagyok.
Kategóriák: én Címkék: aukciós, licit, portál, teszvesz
írta: jurak.kata
Mozgalmas napok
Az első és a legfontosabb: a fiam meg van, nem tűnt el azóta. Mondjuk, annyit profitáltunk a storyból, hogy most extra figyelmet kap a kissrác, valószínűleg addig, ameddig nyolcadikos nem lesz. Már rengeteg nyomdája van, és tegnap este elérzékenyülten rebegte az esti mesénél, hogy "anya, most már meg van életem első piros pontja", tehát hivatalosan is ügyesnek mondható, bár rajzból még mindig van mit fejlődni, de számolásból és útvesztőből legyőzhetetlen, ez már biztos.
Én viszont határozottan úgy érzem néha, hogy meg tudnám ütni azt, aki kitalálta ezt az "unatkozó háziasszony" kifejezést. Namármost vagy nem járt nálam, vagy nem volt gyereke. Viszont nagyon bátor lehet.
Tulajdonképpen ki kellene találni, hogy hogyan tudnék osztódni a megfelelő pillanatokban, hogy mindenhol ott tudjak lenni. És nem ártana, ha lenne egy kis időm csak úgy, bármire. Bár az is lehet, hogy velem van a hiba, és nem jó az időbeosztásom..vagy nem kellő energiákat halmoztam fel a szükséges időkre, azaz a mostaniakra. Tudom, hogy előttetek sem ismeretlen ez a "nincsidőmsemmire"-feeling, amitől totálisan be tudok parázni.
JázminKincs extra fejlődési fokozatra kapcsolt, és ezt a védőnő is megerősítette, aki ma hirtelen ötlettől vezérelve, villámlátogatáson járt nálunk. Még jó, hogy van időzítő érzéke, mert ha öt perccel előbb jön, a gyerekszoba romokban, az anya pizsamában vadászaton. Igen, egy elvetemült szúnyogot hajkurásztam fejvesztve, aki a lányom arcán sorozatcsípéssel jelölte ottjártát az éjszaka folyamán. Szinte biztos vagyok benne, hogy az említett vérszívó katonai képzésben részesült, hiszen nekünk rovarháló-baldahin övezi a leánygyermek fekhelyét, pontosan az ilyen kommandós-szúnyogok/pókok kívül tartása végett, szóval nem volt ügyetlen, hogy megtalálta a rést a pajzson. Egyébként a majdnem egy órás kutatás eredménnyel zárult, és a bosszútól fűtött Anya hatalmas elégtétellel, puszta ököllel ölte meg amit sem sejtő, jóllakott szúnyogot.
Szóval a védőnő mondta, hogy a lányka nagyon ügyibogyi, és nagy a valószínűsége, hogy nem fejezte be a fogzást és nem pihen a hetedik fogacska növesztése után, minekutána JJK kb. másfél liter nyálat folyatott a ruhájára egy perc alatt, széles vigyorral az arcán.
Ja, vettem neki borostyánláncot, nem tudom, hogy hatásos-e igazából, mivel a gyerek amúgy sem az a nyűgös típusba sorolható gyermek, de tény, hogy egész éjjel aludt, és az egyszeri felkelést sem produkálta, valamint délelőtt két órát aludt, és én piszkálgattam, hogy ébredjen fel, mert baromira hiányzott.
Na, és ha már a vásárlásnál tartok: mint tudjátok, nem vagyok éppen híres arról, hogy nem körültekintően választanék ki bármit. Na jó: igazság szerint borzasztóan idegesítő tulajdonságom, hogy nagyn sokat vacilálok, mert mindenről mindent meg kell tudnom, mielőtt a döntést meghoznám, pláne gyerekkel kapcsolatos holmik terén. (ld: babakocsi, etetőszék) És most az autósülés...Több hónapos netbújás után(teszteredmények, árak összehasonlítása , kinézet, komfort ésatöbbi)megtaláltam Őt: Kiddy Infinity Pro!Mályva színben...:)Én tényleg sokat vagyok úton a gyerekekkel, szóval fontos a kényelmes, biztonságos ülés.
Új energiaelnyelő anyagból készül (Honey Comb embléma)!
- továbbfejlesztett oldalsó ütközésvédelem, vállak és a fej védelmében
- biztonsági pajzs megvédi a test előrebukását és a fej
hátracsapódását, ezzel megelőzhetők a nyaksérülések
- nagyon könnyű gyermekülés, de az új, biztonságos, energiaelnyelő méhsejt
technológiával készült.
- ortopédiai szempontból tervezett ülés biztosítja a maximális kényelmet,
és a gerinc helyes tartását, és biztonságát.
- az autó saját 3 pontos övével kell bekötni
- állítható dőlésszögű háttámla
- kényelmes fejtámasz az alváshoz
- szülők számára könnyen kezelhető állító pozíciók
- bekötés: az autó biztonsági övével az ülés biztonsági pajzsán keresztül
- szabvány: 44/04
Védőpárna jellemzői: egyszerűen kezelhető,
helyettesíti gyerekülés
belső övét, minimálisra csökkenti a helytelen bekötés lehetőségét, huzattal
bevont
Bekötése: az autó 3 pontos övének mindkét szárát a védőpárna előtt elvezetve,
menetiránnyal megegyezően, az autó 3 pontos övével, a gépjármű hátsó ülésére
Fő tartozék: védőpárna, ülőrész, háttámla
Tartozék: kivehető ülőpárna, karfa
Ülés jellemzői: a döntőékkel dönthető, kitűnő csípő-, oldal- és fejvédelem
Ülőrész jellemzői: kitűnő csípővédelem
Háttámla jellemzői: vállvédő szárnyak, kitűnő oldal- és fejvédelem
Fejtámla jellemzői: magassága több fokozatban állítható
Karfa jellemzői: huzattal bevont
Huzat anyaga: poliészter és pamut, vastagon párnázott
Kategória: 9 - 18 kg-ig (9
hónapos kortól kb. 4 éves korig)
A lányom gyakorlatilag ledöbbent, hogy 1, hátra került a jobb első ülésről 2, nem tud váltani 3, milyen játszópultja lett hirtelen. Nagyon élvezi.
Ja, és még annyit akarok mondani, hogy már biztos vagyok abban, hogy két gyerekre vagyok tervezve, limitálva szóval nem lesz több.
Én maradok!-brummogta, de azért elcammogott..az anyukájához...
Kategóriák: Domi, én Címkék: autósülés, bababorostyánlánc, biztonsági, gyerekülés, infinity, Kiddy, pro
írta: jurak.kata
Sok minden...
...történt: csütörtökön nem bírván tovább Domi nélkül, elindultunk érte Paksra JJK-val, aki nem volt túl szórakoztató útitárs, mivel az idő nagy részében aludt, illetve amikor nem, akkor kölesgolyót evett, és nem tárgyalt velem, csak a kölesgolyókkal...
Domi és Kincső annyira örült egymásnak, hogy az leírhatatlan. Domi puszilta, ölelte a húgát "Kincs, ó Kincs"felkiáltásokkal, Kincső pedig kelepelt meg kacarászott ezerrel...Olyan jó volt látni, hogy így szeretik egymást...Kincsőmet aztán birtokba vették anyukámék és az unokatesók, JJK pedig villantotta a négyfogas mosolyát mindenkire, meg mutogatta, hogy ő már négykézlábra áll, amit szerda este mutatott meg először az esti altatás közben. Gondolhatjátok, hogy mennyire meglepődtem, hogy én simogatom a gyerek hátát, meg énekelek neki, ő meg hirtelen feltornázza magát, és láthatóan nagyon elégedett a teljesítményével, mivel hangosan kacarászott, meg hirtelen kiröppent az álom a szeméből. (ennek mondjuk én annyira nem örültem) Aztán megérkezett Apa, neki is produkciózott, a büszke szülők pedig tapsoltak örömükben, fényképezték a kicsi lányt, meg kamerázták, szóval meg van örökítve az esemény rendesen. Amíg nem volt gyerekem, nem értettem, hogy miért ujjonganak, ha valakinek nő a foga, meg:" odanézz, egy kézzel tartja a játékot," és" te úristen, átfordult!! "Szóval én kissé fura tekintettel a szememben néztem az általam eddig barátnak/testvérnek és intelligens embernek tartott Földönkívülire, aki ekkora feneket kerít egy ilyen dolognak, és azt sem értettem, mi a túrót tudnak erről ennyit beszélni. Ma már nem csak tudom, de értem és érzem is...hogy ez a világ hetedik, nyolcadik, kilencedik, stb...csodája...:))
Szóval ott tartottam, hogy Paks, mama, papa, Domi, unokatesók, JJK. Érzékeny búcsú után elmentünk a tesómékhoz, de előtte a Retz-be, mert ugye a lakásunk, ami eddig a gyerekkuckó volt, albérletté avanzsált, és ehhez ugye konyhabútor is kellett. (ezért nem is értem rá, mert először le kellett bontani mindent, aztán takarítani, aztán bútor után kajtatni, festeni, konyhabútort összeállítani, ismeritek gondolom a szituációt)(mindezt segítség nélkül, gyerekkel)(illetve egy segítség volt, aki a bútort összerakta)Szóval még hiányzott a mosogatótálca, mert az enm járt a Nika konyhabútorhoz, de ez csak az összeszerelésnél derült ki. A paksi áruházban dolgozókról csak superlatívusokban tudok beszélni, nem is lehet szavakba önteni, milyen segítőkészek, udvariasak voltak, pedig csak egy mosogatótálcáért vonultam a két gyerekkel az áruházba...aztán jött a tesóm, Beáta, ő szokásához híven szétpuszilta a lánykát, aki megadóan tűrte a sorsát, egyébként pedig pusziedzett, szóval nem ijed meg egy kistízperces puszidömpingtől(közben féloldalt van, lóg, repül, de ő csak tűr...:))
Hazaérve rájött Domi, hogy nagyon jó itthon, de hiányzik a papa, úgyhogy lehetőség szerint hozzuk előrébb a névnapját, aztán megy vissza a papihoz, meg a csirkékhez. Szép...
A péntekem gyakorlatilag őrült tempóban telt, reggel nyolctól voltam úton, okmányiroda, könyvelő, ügyvéd, lakás, asztalos, közben itthon a két gyereket el kell látni, villanytűzhelyet szerezni, vizesembert, mert mégsem volt egy lejtmenet a konyha beszerelése...közben kiújult a gerincsérvem, potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, de ez van..A nap fénypontja az volt, hogy a férjem megszerezte a Babamagazint, és láthattam a kiscsajról készült képeket,. Mondjuk, én másképp fotóztam volna, meg nem fehér ruhában fehér háttérrel, de nem értek hozzá, mindegy. A lényeg, hogy el tudjuk tenni emlékbe neki:)
Ma reggel Domi közölte, hogy ő üvegtojást kíván reggelizni. Nem kevés kérdőjellel a szememben néztem rá, hogy mi lehet ugyan ezzel a gyerekkel, megsütötte talán a nap?!Elindultam még egy adag kávéért, hátha még nem vagyok magamnál, esetleg álmodom, hogy a gyerekem üvegtojásokról hablatyol, de ő töretlenül bizonygatta, hogy :"üvegtojást!Üvegtojást!"gondoltam, ennek a fele sem tréfa, megkérdeztem, hogy nem szédül -e, vagy ilyenek, de láthatóan jól volt, bár már kezdett mérges lenni, hogy nem értem, miről beszél.
-Anya, nem hiszem el, hogy nem tudsz magyarul!!-mondja felháborodva.
-Ne haragudj, de nem értem, mi az az üvegtojás!
-Hát az a izé, na, amikor nem kevered!-mondja.
Na, ekkor megvilágosodtam, hogy ez a tükörtojásról hadovál.
- Te, az nem a tükörtojás?-kérdem kerek szemekkel.
-Miért, nem mindegy? Üveg vagy tükör....? -méltatlankodik, miközben fejét ingatva kiballag a konyhából., de azért még hozzá teszi: kettőt kérek!
Déltől takarítottam a kiadó lakásunkat, meg lefestettem újra az egyik falat, volt egy kis szauna-feelingem, nem tagadom. A lánykámat hazarongyoltam megetetni, lefektetni, aztán vissza, hogy délután az albérlő át tudja venni a lakást. Az albérlő viszont holnap este kíván érkezni, mint mondotta a telefonban. Kééész. Ezért a nagy rohanás...De legalább vége ennek a kálváriának...iszonyatosan megterhelő volt a lebontás is, a költözködés, elpakolás, majd a berendezés..Néha úgy érzem magam, hogy mi nők valami baromi nagy energiatöbbletet hordozunk magunkban, mert a férfiak kidőlnek a teher súlya alatt többnyire, mi pedig megoldjuk. Mondjuk majdnem bőgtem, amikor haza jöttem, és itthon is kezdhettem a pakolást, etetést, fürdetést, mosást...hogy mindent nekem kell csinálnom, nem elég, hogy férfiak helyett dolgozom, majd takarítok, intézem az ügyeket, ellátom a gyerekeket, nem érzek megbecsülést az elvégzett dolgokért. De úgy vagyok vele, hogy ha én nem csinálom meg, akkor ki???Kicsit kikészültem idegileg az elmúlt néhány hét alatt, de nem csak a lakásmizéria miatt.(céges dolgok, stb)Ráadásul mindjárt itt az iskolakezdés is, és Domival el kellene kezdenem a felkészítést. Remélem, most már csendesebb hét következik fizikailag és szellemileg is...olyan jó lenne pihenni!
Kategóriák: család, Domi, én, fejlődés Címkék: állás, bútor, fejlődés, négykézlábra, Retz, szeretet, testvéri
írta: jurak.kata
Napok
Day 1 (hétfő): Szóval az volt, hogy megcsípett a karomon valami génmanipulált repülő lény, aminek következtében először azt gondoltam, hogy valaki felvette a láthatatlan köpenyét és belém vágott egy injekciót. Ez volt a szúrás pillanata. Elég fájdalomtűrő ember vagyok, szóval meglepett, hogy ennyire megviselt annak a valaminek a csípése, ami egyébként apró volt meg fekete, amikor elrepülni láttam. A lényeg, hogy a csípés vérzett, a közepe körül fehér folt volt, aztán azt vörös övezte,és feldagadt. Gyorsan elbúcsúztam minden szerettemtől, gondoltam itt a vég, mivel zsibbadni is kezdett. Ittam calciumot, ettől jobb lett, habár tény, hogy már a negyedik napja egyre nő a folt a kezemen és egyre pirosabb. Szóval jól indult a hetem, nem vitás. Aztán ugye jött a babakocsi huzat leszerelés-mizéria, gondoltam én, hogy szét könnyebben megy a szerelés, mint össze, de elég idealista vagyok, mert belevágtam.
Day 2(kedd): a huzat ragyog és illatos, gondoltam, pikk-pakk összeszerelem a babakocsit, nem lehet valami nagy kunszt. Valószínűleg nem lett volna az, ha nem jött volna elő a gerincsérv-lumbago kombináció a derekam környékén, minek következtében nem tudok kiegyenesedni, illetve a földön fetrengek a fájdalomtól.
Day 3(szerda): a babakocsi viszonylag hamar összeszerelődött, viszont van egy csavar, ami nem tudom, honnan jött ki, és hova kellene visszatenni. Mindazonáltal a babakocsi jelen helyzetében csak vízszintes pozícióban használható, amire akkor jöttem rá, amikor elégedett vigyorral, némi önelégültséggel arcomon pillantottam körbe, hogy "igen, megcsináltam".
Aztán előkotortam a Graco használati útmutatóját, és rá kellett döbbennem, hogy a "klikk", "klikk" meg "klakk " felirat a rajzok mellett,-mintha baromi egyszerű lenne a mozdulat, minden bizonnyal nem ehhez a kocsihoz tartozik...persze igen, de azt nem írták/rajzolták, hogy a két lelógó valami hová rögzíthető...na mindegy...Estére megoldottam a helyzetet, így a kocsi újra a régi!!!Nagyon ügyibogyi vagyok:)
Day4: A derékfájás az egész napomra rányomta a bélyegét, alig tudom emelni JJK-t.
Na és akkor most nem rólam:
Domi erdei oviban van minden nap, nagyon élvezi, rengeteg élménnyel tér haza, be nem áll a szája. Patakit tegnap a Fókuszban tátott szájjal nézte, majd közölte, hogy menjünk el hozzá újra. Na persze.
JJK-val a kapcsolata az óvónő szerint példaértékű, ez nagyon boldoggá tesz, mert én is úgy látom, hogy nagyon ragaszkodik a hugához. A múltkor azt mondta JJK-nak: "Kincső, tudod, hogy mennyit imádkoztam én érted???" Kééész...
JázminKincs felfedező akcióit egye nagyobb figyelemmel kell kísérni, mondjuk, tényleg nem ártana kamera a gyerekre, mert vannak dolgai, amire nincs magyarázat. Történt ugyanis, hogy letettem a szőnyegre, amelyen ugye ráterítettem az ő játszószőnyegeit, valamint körbe bástyáztam plüssökkel, párnákkal. Én naív, azt gondoltam, JJK így a megadott területen belül mozog majd. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy megszólal Domi elektromos gitárja.Ezt nem tudom, hogyan csinálta, mivel nem kis távolságot kellett gurulnia kevés idő alatt, ráadásul egy szűk résből kioperálni lábbal a fekete szörmedvényt, ez a gitár neve, a hangja miatt. Szóval a gyerek lemerevedve feküdt, láthatóan őt is meglepte a mutatvány, hogy a lába között a gitár nem kis hanggal zenél. Így egészen biztos vagyok benne, hogy annyira nem várom, hogy mikor kezd el járni, akkor lesz csak igazi móka az élet Scullyval...
Egyébiránt véletlenül rájöttem, hogy a gyerek és a báránybőr jó hatással vannak egymásra. Történt ugyanis, hogy míg én a polcon pakolam, letettem JJK-t a báránybőr szőnyegre. erre a leánygyermek vigyorgott, heőzött, pörgött, élvezkedett. El is határoztuk, hogy szerzünk gyapjú ágyneműt neki, mert láthatóan nagyon kedveli.
Ja, végre befejezte a bojkottálást főzelékügyben, bár elővigyázatosságból tököt még nem adtam neki újra...
Munkában ...