.jpg)
Vendetta
....Avagy amikor a gyerek bosszút áll....
(az alábbi hiteles forgatókönyv alapján)
Bevezetés:
Anya megelégeli a pelenkázószekrényből való kipakolást, mint óránkénti gyakorlatot és komoly elhatározásra jut: feladja extraliberális elveit és beszerez egy szekrényzárat.
Első bekezdés: A gyanútlan gyerekkel Anya beszerző körútra indul. A kislány mit sem sejtve integet mindenkinek a babakocsiból, felhőtlen boldogsággal arcán.
Második bekezdés: Megérkeznek a bababoltba, ahol a legbiztonságosabb biztonsági zárat kérik, mivel Anya a legtöbbről megállapítja, hogy a szekrényzárak többségének leszerelése a gyereknek nem feladat. Megkapják.
Harmadik bekezdésünkben elénk tárul a kép, mely szerint most anya lépked földöntúli mosollyal az arcán, maga előtt tolva a még mindig mit sem sejtő kicsi, ártatlan lánykát a párducmintás sapkában.
A következő fejezetben megérkeznek otthonukba. Anya felszerelkezik a fényképezőgéppel, és izgalommal bontja ki a csomagolásból a szekrényzárat, majd alaposan tanulmányozza a felszerelési útmutatót, hogy mindenképpen a legbiztonságosabban szerelje fel a zsákmányt.
A gyermek egyre kerekebb szemmel nézi a műveletet, és láthatóan memorizál.
Az anya nagyon büszkén nézi a felszerelt biztonsági szekrényzárat, és fellélegzik, hogy vége a megpróbáltatások sorának, amit ugye a kivasalt, gondosan összehajtogatott ruhák szétdobálása okozott.
A lányka vehemensen nekilát a szekrényzár leoldásának, kevés sikerrel, mely kudarcélmény hatására nem kis felháborodással néz az Anyára, aki fényképezőgéppel felszerelkezve próbálja megörökíteni a történelmi pillanatot, vagyis amikor Jurák Jázmin Kincső nem tudja kinyitni és egy mozdulattal kisöpörni a ruháit. A gyermek azonban nem a könnyen feladós fajtából való, így előbb a leírást tanulmányozza figyelmesen(lehet, hogy mégis tud olvasni, csak nem mondja??!), majd megpróbálkozik újra a feladattal, vagyis kinyitni a szekrényt. És mivel nem sikerül, bosszút forral...
a másodperc törtrésze alatt odamászik a fiókos szekrényhez és kihúzza a legalsó fiókot, ami a legtöbb dolgot rejti magában. Minden kidobált harisnyánál, sapkánál, cipőcskénél jelentőségteljesen n é z a korlátozó anyára, aki minden ésszerűséget felülmúlva inkább dokumentál, vagyis fotóz, mintsem megtiltsa a tevékenység folytatását. De egy JJK az JJK, így ezzel nem elégszik meg, hanem büntet. Az egész szobát szétrámolja egy perc alatt, és elégedetten felmászik az ágyra.
Befejezés:
Az anya megértette: a gyerek korlátozása tulajdonképpen neki büntetés. Ha a gyereknek pakolni kell, akkor pakolni kell. Ez van.
Majd én jól megnézem, mi ez az izé...
Aham, szóval ebből való...hogy is működhet, hogy is működhet..?
Na még egyszer megpróbálom, a leírás alapján...de ha nem sikerül....
Jön A bosszú...
Ezen a képen jól látható a csatatér jellegű szobabelső, amit néhány perc alatt sikerült a kicsi lánynak bosszúból így lakberendeznie.
Ez az elégedett mosoly mindent elárul...
A gyerek irányítani akar, nem vitás...
Címkék: baba, biztonság, furfang, korszak, pakolós, szekrényzár
írta: jurak.kata
Végre látok..
Most az van, hogy beadattam magamnak is a vakcinát, egyelőre nincs semmi bajom, bár a férjem közölte, hogy gyorsan írjak alá egy komolyabb életbiztosítást...De nem ezért nem jelentkeztem, hanem mert a kislányom egy laza arc-simi keretében belekapott a szemembe, de úgy, hogy két napig ömlött a könny belőle, meg szúrt, na és fájt, szóval a legjobb volt, ha lehetőség szerint pihentettem, és monitort a hátam közepére sem kívántam. Mindazonáltal köszönöm a megkereséseket, és hogy hiányoztunk, tényleg jól esett:) Szóval rettegjetek, mert grafomániám felgyülemlett, mondhatni belémragadt része az elkövetkezendő napokban termékeny blogírásra ösztönöz.
Egyébként eltekintve attól, hogy alig láttam egész jól éreztem magam, merthogy elkapott a filozófikus hangulat is, és rájöttem, hogy baromira hálás vagyok több találékony embernek is, ezért itt, most ünnepélyes keretek között, a most alapított JJK-díjat adományozom:
-Fisher price aquarium cradle swing (hinta) fejlesztőjének
-az előkét helyettesítő köpeny kitalálójának(bár itt biztosan erősen ellenkezne a lányom, mivel valamilyen ismeretlen eredetű okból kifolyólag szereti elégedett mosollyal az arcán a ruháján látni az ételt.)
- az elektromos sterilizálós mérnök-teamnek
Azt hiszem, az első három helyezetten kívül lenne még több száz, várok további jelöléseket tőletek.
Egyébként a lányomat is külön díj illetné a "hogyan pakoljunk ki minél több ruhát egy mozdulattal"kategóriában, kezdek gyanakodni, hogy valami bajnokságra készül, mert rendületlenül gyakorol, szóval nem ártana elgondolkodnom egy szekrényzár felszerelésén, bár hiperliberális elveimnek ugye ez némiképp ellentmond, de érzem, hogy egyszerűen muszáj. Önvédelemből.
Mondjuk vannak különös dolgai a gyereknek, némiképp azóta, mióta kinyomta a szememet. Lehet, hogy ez rá is volt valamilyen hatással..?Végülis mindegy. A lényeg, hogy ma egész nap a párducmintás sapkájában villogott a lakásban. Ha le akartam róla venni, kiakadt, és vissza tette a fejére.(?)Ennek okát balladai homály övezi, mint azt is, hogy hogyan van nála mindig kölesgolyó?!Raktároz vagy mi a csuda?Emlékeim szerint nem szültem rejtekhellyel felszerelt gyereket...de lehet, hogy csak nem néztem meg tüzetesen, ugye.
Aztán itt van ez a nagy Domi-imádat, ami némiképpen egyirányusodni látszik, mióta a kiscsaj leült bakugánozni. A Domi féltett bakugánjaival.
Ja, meg mivel nagyon ügyes a felmászásban(szerinte), elkezdett edzeni - az üvegasztalon. És kiakadt, hogy 1, nem sikerült neki 2, elvittem onnan. 3, nagyon messzire.
Domi egyébként napról-napra pasisabb, és elképesztő, de nem engedi pusziltatni magát az iskolatársai előtt. Mivel ciki. Szóval, gyerünk kisgyermekesek, tessék előre bespájzolni a puszikból, mert hat év, és nem lehet csak úgy ölelgetni méhünk gyümölcsét, legalábbis nyilvánosan. Elsőszülöttem egyébként ma azzal fogadott lehajtott fejjel, iskolatáskát cipelve, hogy "most már tényleg nagyon szerelmes vagyok, anya". Hiába: a fiam egy igazi hősszerelmes típus, ez nem vitás.
És mivel még fáj, ha sokat gépelek, ezért jöjjenek a képek JJK mesterről és a hősszerelmesről:
Igen, még ebéd közben is dolgozik...
Ferrarit vezet...
Felkészül a váratlan helyzetekre...
Itt pedig jól látható: The Man.
Ugye milyen ártatlan(nak tűnik)..?
Helyes önértékeléstől fűtve megtapsolják magukat
...mivel jó testvérek...
Ezen a képen JJK mester éppen szerel. 
..Itt pedig meditál.
A mester úgy gondolja, hogy a csavar ízrevételezése nagyon fontos a mechanikai megismerésben és a kivitelezésben.
Minden bizonnyal...
Domi és Gyurcsány Ferike
Domit elvittem EEG-re, szokásos kontrollra. A gyerekem nem szeret túlságosan mozdulatlanul maradni, pláne csendben, ezért megígértem neki, hogy ha ügyes lesz, akkor kap valami meglepetést. Domi rögtön közölte, hogy rendben, legyen a meglepetés egy hal, aminek átadásakor azért majd meglepődik, nyugodjak meg, hogy ne rontsa el az ajándékozás örömét, és a halat egyébként Buborék úrnak fogja elnevezni. Majd néhány másodpercnyi hallgatás után határozottan közölte, hogy "a hal neve Gyurcsány Ferenc lesz". (Ennél a pontnál a doktornő halk rázkódásba kezdett, majd fuldokolni kezdett a nevetéstől.) Mondjuk, ő nem tudhatta, hogy a gyerek apukája az Ikeában poénból Gyurcsány Ferikét írt a gyerekmegőrző lapjára, és amikor a hangosbemondón megszólalt a kedves női hang, hogy Gyurcsány Ferike várja a szüleit, elég sokan néztek kérdőjellel a szemükben egymásra, csak a férjem ment tovább, mintegy ügyet sem vetve a felhívásra...
Aztán amikor jöttünk hazafelé, az autóban hallotta, hogy a férjemmel arról beszélgetünk, hogy apósom kórházba került. Méla nyugalommal a hangjában közölte, hogy pánikra semmi ok, mert valószínűleg csak a csinos doktornénivel akar találkozni...(előzmény: ügyeletet hívtak hozzá többször, és az ügyeletes doktornő egy csinos, fiatal hölgy, akinek láttán apósom azonnal sokkal jobban szokott lenni, meg bravúroskodik, hogy neki semmi baja)Még jó, hogy ilyen empatikus a gyerek:)
Mivel Buborék urat vagyis Gyurcsány Ferikét nem vételeztem meg akvárium híján, a gyerek totális ellentámadásba lendült:feltűnően halakat rajzol mindig, mindenhová. Véletlenül a takarónk alól egy könyv kerül elő a halat ábrázoló résznél. És a legváratlanabb pillanatokban mondja, hogy "ó, hal, ó Gyurcsány Ferike...!"Tudom, kegyetlen vagyok, de halat nem veszek, mert tudom, hogy nem sokáig élne nálunk Domi nagy szeretethullámával. Valószínűleg túletetné, vagy kivenné megsimogatni és nem tenné vissza időn belül. Vagy ha nem teljesítené három kívánságát, nem kellene a továbbiakban. Ezt onnan gondolom, hogy a kérés előtt hosszas eszmefuttatásba kezdett az aranyhalakról, meg a három kívánságokról és hogy vannak-e selejtes, vagy inkább lusta, kívánságot nem teljesítő halak...
Szóval jól vagyunk, a gyerek szórakoztat, nem vitás. Néha nehéz visszafojtani a hangos nevetést, és megpróbálni komolynak látszani, vagy nem elpirulni, de lássuk be, nem mindig sikerül. Mint például a bevásárlóközpont közepén, ahol a gyerek letérdelt elém, és a kezemet csókolgatta, mert mondtam neki, hogy este újra vasalhat. "ó, igen, vasalhatok""Te vagy a legjobb anyuka, hogy megengeded!Igen, vasalok!!!"Én meg nem győztem pironkodni(meg felhúzni a földről, meg úgy tenni, mintha ott sem lennénk), mert olyan furán néztek rám(te jó ég, ez hogyan dolgoztathatja a gyerekét, ha így örül, hogy ma vasalhat...!!)
Kincsővel a kapcsolata kezd igazi nagytesó-kistesó kapcsolattá avanzsálni, amivel együtt jár, hogy néha becsukódik a gyerekszoba ajtaja. Kincső előtt. Merthogy Kincsike mágnesként követi, és pakolja Domi játékait, könyveit, ruháit, és kapaszkodik a lábába, meg mászik fel az ágyára. Ja, meg kér Domi túrórudijából. Mondjuk, jól áthidalta a problémát a gyerek, hogy ne tűnjön irígynek, mert közölte, hogy Kincső te biobaba vagy, és a biobabák nem esznek csokit, pláne nem túrórudit. A kiscsaj nagy kerek szemekkel hallgatta, majd eloldalgott vigaszt keresve a plédijében.
JJK egyébként meglepően kifejezésre juttatja a kívánalmait, mert mutogat, és ha álmos egy szó nélkül pápát int és bevonul a szobájába a plédijéhez -meg várja, hogy jöjjön valaki, aki beteszi a kiságyba, mert bár szuperszónikus, repülni még nem tud. Vagyis én még nem láttam, hogy tudna. És egészen biztosan nagyon szereti a virágokat, ezt már többször bebizonyította. De ma überelte önön magát, mikor egy szál kisvirággal a kezében tőle szokatlan módon mozdulatlanul ült, míg haza nem értünk(virág nyílegyenesen tartva a kicsi ökölben)(tehát vigyázott rá)Amikor kivettem a gyerekülséből, a virág még mindig az öklében, 90 fokos szögben állt. A gyerek felhőtlenül boldog volt, hogy van saját bejáratú virágja, ami az ő tulajdonát képezi, egyébként egy kis krizantémvirág volt letépve a bokorról, de ez lényegtelen. Amikor azonban leült itthon a parkettára, hogy majd akkor támadónégykézlábon elvonul a zsákmánnyal, a kisvirág feladta, és elhullatta szirmait. JJK először meglepődött, vissza is huppant a fenekére, majd kétségbeesetten tartotta a kórót újra nyílegyenesben, de hát akkor ez nem segített ugye...a lányom azonban nem esett kétségbe, megpróbálta visszarakni a szirmokat egyenként a szárra...kb. öt és fél percig, mikor zokogásban tört ki, meg mutogatott a virágra és a szirmokra, így gyorsan beszereztünk neki egy levendulát, amivel a nap további részében feltűnősködött a lakásban.
Ja, és el ne felejtsem: ha éhes, cuppogni kezd, meg kivonul feltűnően leülni az etetőszék lábához, nehogy félreértsük, hogy ő enni akar, nem inni. Ha befejezte az étkezést, rámutat a cseppjeire, hogy el ne felejtsem a Cebiont, meg a D-vitamint. Fürdés után elveszi a krémet és bekrémezi a lábát - meg az én kezemet. Szóval tényleg tök ügyes, meg megérti az utasításokat, kéréseket, bár valamilyen ismeretlen eredetű okból azt nem érti, hogy nem pakolunk ki a ruhásszekrényből és a cipő a lábunkra való, nem a kezünkbe. Mondjuk, már azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy szelektív a hallása..?Egyébiránt még mindig nem hiszem el, hogy három hét és egy éves lesz....
Kategóriák: Domi Címkék: baba, beszólások, feláll, gyerekszáj, humor, kapcsolat, tesvéri, vicces
írta: jurak.kata
Újabb díj
Újabb díjat kaptunk Lilien Rose -éktól(eszméletlen gyönyörű név, imádom leírni), amit nagyon köszönünk!!Fura ez a blogolás. Több szempontból is, de most arra gondolok, hogy mennyire örültem, hogy Lilien Rose anyukája, Shelley annyira fiatal és mégis annyira éretten gondolkodik az anyaságról, milyen szeretettel, gondoskodással neveli álomszép kislányát. Meglepődtem, igen. Mert nem találkoztam mostanában huszonegy-két éves anyukákkal. Inkább harminc fölöttiekkel. És ez most jó. Igen. Hogy nem a bulizás, vagy az egyetem/főiskola vagy a karrier élteti, hanem az, hogy életet adhatott egy emberkének. És ez a Saint -Exupiery idézet olvasható a blogján: "Felelős vagy a rózsádért.."
Nekem talán ezért értékes Lilienék blogja...és ha lehet, ez a díj vissza is menne hozzá.
De szeretném, ha tudná, hogy nagyon szeretem olvasni és figyelemmel kísérni a mindennapjaikat -és így tovább adnám a díjat(baromi nehéz csak öt embert választani, de szerintem előbb-utóbb mindenkihez eljut..és ugye tudjátok, hogy akik ki vannak linkelve, mindenkire kíváncsi vagyok mindennap..?:))Tehát akiknek szeretném látni a blogjában a díjat:
Nellianyu - és mert már olyan, mintha a testvérem lenne
Era - akivel többnyire szinkronban vagyunk, gondolkodunk, írunk:)
Alle - mert tudom, hogy sosem adja fel!
Zitababáék -mert mindig kicsal belőlem könnyet -vagy öröm vagy meghatottat...
Vicger -mert hihetetlen energiákkal rendelkezve tökéletesen neveli négy csemetéjét
Kategóriák: blog Címkék: blogolás, blogos, blogtársadalom, díj
írta: jurak.kata
Új távlatok
Mióta a gyerek új távlatokban gondolkodik, vagyis rájött, hogy kb. 20 cm-rel feljebb sokkal több minden van elérhető távolságban, egyfolytában feláll, de nem lassan, megfontoltan,mint eddig, hanem mintegy rutinból. A rutinmozdulatot széles mosoly kíséri, meg egy gyors ellenőrzés, hogy mit is tud azonnal megkaparintani, ha már ilyen magaslatokba ért fel. Ennek tudom, hogy nagyon kellene örülnöm, meg ilyenek, de az anyai szív végtelen mélység és kiismerhetetlen, talán a női táskával tudnám leginkább párhuzamba vonni, de ez végülis mindegy, szóval én arra gondolok, hogy nemsokára elindul és akár önszántából otthagyhat. Bárhol. Bármikor. És belép a kisgyermekkorba, majd kiskamasz lesz, és aztán ha már így jön-megy, akár útközben férjhez is megy, na és akkor végleg kilép az életemből...Így aztán nem annyira repdesek az örömtől, meg hát az is van, hogy a gyerek egyfolytában Kolumbusz nyomdokaiba akar lépni és felfedezni az új világot. Ami ugye számtalan veszélyt rejt...most a legújabb, hogy a tűzhelyben nézegeti magát(inox) meg magyaráz a sütőajtónak, én meg abszolútparában gondolkodom, hogy is lehetne a tűzhelyet mint veszélyforrást likvidálni a konyhából és mégis főtt ételt tenni a család asztalára. Ezirányú ötleteket szívesen fogadok. (Kivétel a tűzrakás az udvaron, mert akkor feljelentenek a szomszédok, hogy tüzelek:) )
Ja, és született technikai zseni a szentem, mert a kis ártatlan arcával sűrű szempillarebegtetéssel kísérve (ezzel születnek a nők?ez valami genetikailag belénk tett valami??)pontosan két másodperc alatt kódolta el a tévét(felállva), amit két férfiember nem kevés óra alatt állított be tökéletesre..
Kis csimpim már nem is csimpi, a szeparációs szorongásnak búcsút intett végleg, és néha féltékenykedem is, mert az Apa a full örömforrás a kicsi lány számára, és ha meglátja teljesen szárnyal, szó szerint, merthogy a kezével csapkod, hogy apa vegye fel. Egyébként tényleg tök jól kommunikál a gyerek, mert már ugye mondja, hogy apa, mama, ibaba, cica, ign, nem, meg azt is sokszor mondja, hogy káká-ezt nem tudjuk mit jelent, de mindig emlegeti... szóval simán megbeszéljük, hogy ő most nem tejpépet, hanem banánt enne, vagy a játéktelefonját a füléhez szorítja és mondja, hogy apa, ata, bábá -gondolom ez olyasmit jelent, hogy jó lenne, ha haza vennéd az irányt apa, mert vár itthon a baba, vagyis ő. És ismeretlen eredetű okból kifolyólag a Lady Gaga zenéjére, ami a Domi csengőhangja, teljesen eksztatikus állapotban rázza magát, még a kezével is csápol, kééész.
Domi ma megkapta az influenza elleni emlékeztető oltását, megbeszéltük a doktornővel, hogy átgondolom ezt az újinfluenza elleni oltás-témát, és bár sok a pro és kontra, ő hiteles a szememben és amúgy sem egy "oltsuk a gyereket minden ellen "-típus, szóval ha már ő azt mondja, hogy ajánlja, akkor elgondolkodtat. Eddig a prevenció híve voltam, a C -vitamin, fokhagyma, méz, meg Béres- csepp fogyasztásával, de lehet, hogy beoltatom őt is és magunkat is.
Kategóriák: fejlődés Címkék: a, baba, elleni, feláll, influenza, oltás
írta: jurak.kata
Gyerekmodell ügynökségek - rövid körkép mindenkinek, okulásul!
Mindenkinek, okulásképpen!
avagy amikor az oknyomozó újságírói vér feléled bennem... és mert megígértem...szóval jöjjön, aminek jönnie kell: zanzásított verziója az átélteknek a gyerekmodellügynökségekről...
Amikor megszületik a várva várt csoda, minden szülőt büszkeséggel tölt el, hogy gyermeke milyen szép -és természetesen nekik az övék a legszebb. Nem volt ez így másképpen velünk sem, pláne JJK megszületése után -talán mert lány(?, de végülis mindegy. A lényeg az az, hogy első körben felfedeztem, hogy a gyerek képeit be lehet küldeni fotópályázatra, a Baba Magazinba. Beküldtük, behívtak, örültünk, tudjátok. A Baba magazinos fotózás a Boudo Art Stúdióban volt, igazi bababarát, exkluzív környezetben, valódi műteremben, profi fotós lányokkal. Talán ez volt az a pont, amikor feléledt bennem a "még, még"-feeling, mert annyira pozitív élményekkel tértünk haza. A Boudo Artban ismerkedtünk meg Verával, a Sunny Modell Ügynökség (www.sunnymodell.hu) vezetőjével. Szimpatikus, belevaló csajnak tűnt, elmondta, hogy a regisztráció egy évre ötezer forint, a képeket, amiket a Boudo Artban a profi fotós készít a gyerekről, azonnal megkapjuk adathordozón, ingyen. Szóval lefotózták Kincsőt augusztusban, nagyon jó képek lettek, és már másnap(!!!) hívtak, hogy lenne munka, az Anyák Lapjában illusztrációnak készülne róla néhány kép. Elmentük, fotóztak, megjelent, megkaptuk- ingyen. Aztán ekkor kezdtem jobban utána nézni a neten az ügynökségeknek, merthogy a Domi gyereken látszott, hogy kezd rosszul esni neki, hogy mindig a kicsi lány képe jelenik meg a magazinokban, illetve tavaly leszólították az Árkádban, hogy milyen klassz kispasi és vigyük az Oktogonhoz, mert tutti, hogy lenne esélye egy reklámban szerepelni. Így utólag jól tettük, hogy nem mentünk, mert mint kiderült 150000 Ft-ért készítenek portfóliót, horror, komolyan.
Egyébként kissé ledöbbentem, mert számtalan ügynökség foglalkozik gyerekmodell közvetítéssel, szóval lehet reglapokat töltögetni, ha komolyan gondoljátok.
AKIKTŐL szerintem TARTSÁTOK MAGATOKAT TÁVOL: avagy hogyan legyünk gazdagok a szülők önérzetéből?
A google-be beütve mindig a Kasszandra Stúdió jött elő elsőként, sőt több más nevű ügynökség honlapjáról is ide navigált a rendszer,hát megnéztem a honlapjukat, így utólag mondjuk elég nagy hiba volt. Szóval röviden: a stúdió egy sporttelep aposztrofálhatatlan klubhelységjében volt, ahol az előtérből dőlt a cigifüst - nem kis számú gyerekre. Mint kiderült, egyben ők modelliskola(!) is, ami éppen a másik klubszobában volt. A fotózás másfél óráig tartott a két gyereknek, négyszer öltöztettem át őket abban a szűk szobában, ami a "műterem" volt, reflektor nélkül, na meg néhány anyag lelógatása volt a háttér.Közben ötperceknként siettették a fotóst, hogy csúszásban van. Teljesen kaotikus volt, komolyan, pláne ugye a sunnys fotózás után. Ja, 12000 Ft -ban állapodtunk meg, hogy kedvezményesen annyi a két gyerek után fizetendő összeg. Ott derült ki, hogy ez csak az első részlet, a második 12000 Ft a fényképek átvétele után aktualizálódik. Mondjuk, néztem nagyokat, de akkor már leszenvedtük a másfél órát, és nem akartam Dominak csalódást okozni, mert ő nagyon komolyan vette a dolgot, de tényleg. (hasazott meg ilyenek előtte)
Elkezdtem nyomozni ...
A fényképek átvételekor egy hét múlva már a férjem nyugtatott, mert rájuk akartam borítani az asztalt. Nem elég, hogy a fotók többsége minősíthetetlen lett, pláne, ha azt mondják rá, hogy profi fotós készítette, ilyet én is tudok itthon, a saját gépemmel, képzés nélkül. És naná, hogy megint fizetni kellett a másik 12000-en felül az elkészült képek után, amiből köteles voltam 16-ot kérni. Meg nagyítást, a versenyre. Ja igen, a verseny -erről mindjárt bővebben, de a lényeg, hogy kritikán aluli volt. Szóval ott tartottam, hogy rájuk akartam borítani az asztalt, de férjem közbelépésére nem tettem. Merthogy még azért is újabb 12000-et kértek volna, hogyha cd-re írva kérem a képeket. Ezek pofátlanok, komolyan!!!Mondjuk nem is bírtam szó nélkül, és megállapítottam, hogy ez igencsak jó üzlet lehet, a gyerekesek lehúzása. Aztán megkérdeztem, hogy számlát tudnak -e adni, amin igencsak elképedtek, meg hablatyoltak, majd kaptam egy kockás papírt, amire fel volt írva, hogy mi mennyi. Akkor döntöttem el, hogy erről publikálni fogok.És csak azért vártam máig, mert ma volt a versenynek nevezett valami, ahová kétszáz gyereket hívtak. Ha minden gyerekre számolok befizetett 15000 Ft-ot, akkor az tekintélyes összeg, szóval ez egy jól jövedelmező vállalkozás, csak legyen pofája az embernek hozzá.Ja, kiderítettem, hogy a Kasszandrások az országot járják, "vidéki válogatókat"tartanak, nyilván szinte mindenki tetszik nekik, és portfóliót készítenek róluk, aztán elcsalják egy bevásárlóközpontba a gyerekszépségversenyre.
A "verseny" most a Camponában volt, no name zsűrivel, iszonyatos "műsorral", és a szervezés csúcsa az volt, hogy a 0-2 év közöttiek kerültek utolsóként a színpadra, mondjuk a Domi korcsoportjában a gyerekeket közel másfél óráig mutatták meg egyenként, és minden gyerektől ugyanazt kérdezték. Nagyon szórakoztató és változatos volt.
A nyeremény minden korosztályban ugyanaz: a Kasszandra Stúdió által felajánlott kedvezményes(tehát nem is ajándék) modelltanfolyam, meg kétnapos üdülés egy panzióban.
Rendesen izgultam, hogy nehogy nyerjen valamelyik gyerekem, mert nem akartam volna még fizetni.
A gyerekek egyébként édesek voltak és szépek, és sokan voltak. Mondjuk volt közöttük hercegnőnek öltözött, meg koszorúslány is, komoly frizurával, sminkkel, nekem az azért túlzás, hogy egy gyereket kisminkeljenek. Én ugye tapasztalatszerzésből voltam kíváncsi a versenyre, és a Dominak is azt mondtam, hogy ez egy jó kis program, és egy tapasztalatszerzés, hogy ő ilyenen is részt vett. A végén mondjuk azt mondta, hogy ennyire még nem unatkozott soha, szóval, ha lehet, legközelebb ne jöjjünk. Nyilván nem is szándékoztam, és képzeletben vertem a fejem a falba, hogy egyáltalán eljöttünk megnézni.
Mondjuk, ez a gyerekszépségverseny annyira taszít, hogy nagyon, amúgy is. Mert egy gyerek természetesen szép, nem frizurával, sminkkel. És mert ez annyira relatív is, nem? Szóval az addig rendben van az értékrendemben, hogy kellenek gyerekek katalógusba, újságba, reklámba. De minek vigyem versenyre...?!Nekem ők a legszebbek és ez az, ami számít.
A DREAMWORLD MANAGMENT:
Szóval a regisztráció elküldésekor a Domit jelöltem meg, mert ők 4-18 évesekkel foglalkoznak. Nagyon tetszetős a honlapjuk, és nem csupán katalógusfotózással foglalkoznak, hanem reklám, filmszerepekkel is, klassz referenciával.(Barátok közt, Tv2-ős produkciók) A telefonban is szimpatikusak voltak a Korda Villába(hoppá) hívták a Domit egy elbeszélgetésre, ami ugye a Kasszandrások sporttelepe után felüdülésként hatott. Amúgy tényleg tetszettek, korrektek, számlaképesek, olyan fotóssal, hogy ihaj. Mondjuk, meglátta az ügynökségvezető a kislányomat, mondta, hogy bár ilyen korú babákat nem szokott kiközvetíteni, de hadd készüljön JJK-ról is fotó, ha megengedem(naná). Az ár ami a profi fotós és a képeket (cd-n is)tartalmazza 12000 Ft +áfa. Jelzem, hogy olyan fotós olyan felszereléssel és olyan profin dolgozott, ami a nagykönyvben meg van írva.
A gyerek kap egy kódot, amivel belép a belső rendszerbe, ahová az összes casting ideje, helye fel van töltve, szóval lehet válogatni.
Végre ismét egy ügynökség, akikkel jó együttműködni.
és itt befejezem a felderítő hadjáratomat , részint mert múlt héten pénteken a Danubius Pirítósban kivesézték a témát(köszi Balázs!),. részint pedig nem kívánok ebbe több időt és energiát és pénzt invesztálni.
Nekem ők a legszebbek, az abszolúte befutók és tisztában vagyok azzal, hogy elfogult vagyok:))Ugye nem baj?;)
Lazán vettük a versenyt:)
Kategóriák: gyerekmodell Címkék: Art, Boudo, Dreamworld, gyerekmodell, Kasszandra, Managment, Modells, Stúdió, Sunny, szépségverseny, ügynökség
írta: jurak.kata
Rendkívüli szülői
Szóval most az van, hogy rendkívüli szülőértekezlet volt. Mivel a gyereksereg úgy döntött, hogy kissé edzenek boxügyileg a másikon. Momentán minden nap csépelik egymást... van egy hat-nyolc fős fiúbanda és egy kétfős hölgytársaság, akik kipróbálják magukat, mint utcai harcosok. Kissé remegtem, hogy hátha a Domi gyerek is benne van a rosszfiúk csapatában, de szerencsére ő csak megvédi magát, ha bántják, verekedést nem kezdeményez atanító néni szerint. Kivétel egy eset, amikor behúzott annak, aki elárulta, hogy kibe szerelmes. Mondjuk, erről tudtam, és mondtam is a sértett fél felháborodott anyukájának, hogy igaza volt a gyerekemnek, de azért elnézést kértem, mert ugye európai emberek vagyunk és nem verekszünk. Mondta, hogy semmi gond, csak a gyereknek két napig volt monoklija, viszont gondolta, hogy megérdemelt ütést kapott, mert nem árulta el, hogy ki és miért húzott be neki. Ettől függetlenül kissé elkeserítőnek tartom, hogy első osztályos gyerekek ilyen agresszorok. Meg hogy már a tanító néni is a szülőktől kér segítséget, mert nem tudja kordában tartani őket. Mi lesz később...?! Aztán megegyeztünk a fekete pillangóban, meg beírásban, hogy lássa a szülő is, hogy milyen a csemetéje magatartása. (Ha fekete, akkor rossz, ha zöld, akkor már közel állt hozzá, piros, ha nem fecseg, nem verekedik)
A gyerekem egyébiránt tök jó értékeléseket kapott tantárgyi lebontásban, kivéve az írásórát, amikor is a gyerek nem aktivizálja magát annyira és inkább bambul, vagy kreatívan a lap szélére rajzolgat. Kissé meg voltam ijedve néhány hete, hogy a gyerek esetleg dislexiás, mert visszafelé kezdett olvasni, meg néhány íráselemet is fordítva írt, hála istennek ez megszűnt, ettől függetlenül kértem felmérést, amit majd hétfőn csinálnak a fejlesztő pedagógussal. Az eredménytől függetlenül nem árt a gyakorlás a gyereknek, így mivel van rá lehetőség, remélem, hogy heti egyszer külön is fejleszteni fogják. A tanítónő örült, hogy így állok a kérdéshez, bár szerinte sincs gond a gyerek tanulmányaival, de ártani nem árt egy szintmérés. Meg hát van rejtett dislexia is, ami ha nem derül ki időben, akkor súlyos lemaradást eredményez...
Az olvasás, írás területén fellépő nehézségek
Az olvasás hibái
Betűtévesztések – fonetikai vagy vizuális
hasonlóság alapján
Betűkihagyások vagy betoldások
Szótagkihagyások vagy betoldások
Betűsorrend megfordítása (reverzió), amikor a
gyermek az el helyett le-t olvas
Elővételezések, mely során a szóban
előforduló betűk közül kettő válik azonossá pl.: csőre
– csere
Megtapadás (perszeveráció), amikor a gyermek megtapad
az előző szó egy betűjénél, és azt viszi tovább a következő
szóba
Szóroncsok, amikor a betűk több, mint fele
helytelen
Ismétlődések, mely során a gyermek egy szót csak
többedik próbálkozásra tud kiolvasni (első osztályban még elfogadható)
Olvasás
tempójának lassúsága
A hibaszám és az olvasás ideje az olvasástechnika
szintjéről ad tájékoztatást
Szövegértés
zavara
A szövegértés és az olvasástechnika általában
kölcsönhatásban áll egymással. Jobb technika esetén természetesen jobb a
szövegértés is. Diszlexiás gyermekeknél megbomlik ez az összefüggés. Egyesek jó
technikával is szinte semmit nem értenek meg a szövegből, míg mások a sok
hibával eltorzított elolvasott szöveget is megértik.
Beszéd területén
jelentkező tünetek
Gyenge a szókincs, kevés az aktívan használt szó, szótalálási
nehézségei vannak a gyermeknek
Nehezen tanul meg új szöveget
Mondatalkotásai szegényes, rövid, egyszerű
mondatokat használ
Szövegemlékezete gyenge
Magatartásban
fellépő tünetek
A diszlexiás gyermekek általában fáradékonyak,
dekonctrentáltak, teljesítményük ingadozó
A sorozatos kudarcélmények hatására kerülik az iskolai
munkát, szívesen bújnak ki alóla
Kompenzációs viselkedésként megjelenik náluk az
agresszivitás vagy éppen a szorongás, a bohóckodás, a merészség – bármi
amivel ki tudnak tűnni társaiktól
Egyéb tünetek
Fejletlen ritmusérzék
Dominancia zavarok
Testséma nehezen alakul ki
Finommozgásuk ügyetlen
Térben és időben rosszul tájékozódnak
A dyslexiának két megjelenési formája lehet:
- Formai dyslexia:
- Ha a gyerek nagyon lassan, nehezen olvas, felcseréli a betűket, szótagokat, rosszul tagolja a felolvasott szöveget, eltéveszti a toldalékokat, teljesen mást olvas, mint ami le van írva.
- Tartalmi dyslexia:
- Ha a gyerek technikailag jól olvas, de nem érti, amit elolvasott.
Természetesen nem feltétlenül jelenik meg az összes tünet egy-egy gyermek esetében és az is előfordulhat, hogy valakinek egyszerre vannak formai és tartalmi dyslexiára utaló tünetei.
A tanulási nehézségek hátterében nagyjából, az esetek 70%-ában megtalálható az idegrendszer részleges éretlensége, sérülés vagy hibás szerveződése. Többnyire, ha sikerül felszámolni az idegrendszer szerveződésébe becsúszott hibákat, a tanulási nehézségek tünetei jelentősen csökkenek: javul az olvasás, a helyesírás, szebbé válik a külalak, oldódnak a számolási nehézségek.
Az idegrendszerünkre a legközvetlenebb módon a mozgáson keresztül lehet hatni. Az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés szoros egységben valósul meg. Az idegrendszer fejlődése egyre újabb és újabb mozgásformák megjelenését teszi lehetővé, ezeknek a mozgásoknak a gyakorlása pedig visszahat az idegrendszerre, elősegíti fejlődését, érési folyamatait.
A mozgásfejlődés és vele együtt az idegrendszer fejlődése szigorú hierarchia szerint valósul meg. Ha kimaradnak egyes lépések, vagy nincs elegendő idő, esetleg elegendő tér és lehetőség a gyakorlásra, akkor hibák csúszhatnak a fejlődésébe. Az idegrendszer egyes területei alulszervezetté válnak, amelynek következményei legtöbbször az iskolában jelennek meg tanulási nehézség formájában.
Mozgásterápia segítségével lehetőséget biztosíthatunk az idegrendszer számára, hogy bepótolja lemaradásait.
Ilyenkor az idegrendszer fejlődésével párhuzamosan csökkennek a tanulási nehézségek, esetleg teljesen el is tűnnek.
Ha megmaradnak bizonyos maradványtünetek, a gyerek tanulási nehézségekkel küzd, de nem sikerül az idegrendszerében alulszervezettségre vagy éretlenségre utaló nyomot találni, akkor alaposan feltételezhető, hogy esetében a tanulás lelki feltételei nem adottak. Valószínűleg erős teljesítményszorongással vagy iskolával kapcsolatos stresszel küzd.
A kéz szerepe
Az iskola számos feladata, és gondja nem terelheti el a figyelmét gyermeke kézügyességének fejlesztéséről. Ez ugyanis elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az írás elsajátítása nehézségek nélkül történjen, és örömteli tevékenység legyen.
Az írástanuláshoz nagyon fontos a megfelelő szintű finommozgások kialakulása. Ezért nagy gondolt kell fordítani a kézfej és az ujjak izmainak edzésére, az ujjmozgások összerendezésére. Ez történhet tornáztatással, vagy valamilyen kézműves tevékenység végeztetésével. Ezek mellett további fontos teendő a szem és a kéz összehangolt munkájának megteremtése.
Tornáztatás
A gyermekek körében igen kedveltek az "ujjtornák". Az ujjak tornáztatása során különböző gyakorlatokat végezhetnek:
1. Nyitogató
A gyermek ökölbe szorított kezének ujjait egyenként nyitogatjuk (nagyobb gyermekek önállóan nyithatják), s közben a mondókát mondjuk:
"Hüvelykujjam
almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette
Megfájdult a hasa tőle."
2. Mutogató
A gyermekek kezükkel illetve ujjaikkal mutassák meg a mondókában elhangzó mozdulatokat:
|
"Ujjaimat mutogatom, |
Emeljék fel a kezüket és mozgassák ujjaikat! |
|
Kifordítom, befordítom, |
Forgassák ki-be a tenyerüket! |
|
Fölfordítom, lefordítom, |
Forgassák föl-le a tenyerüket! |
|
Zongorázok, furulyázok, |
Utánozzák a zongorázás, furulyázás mozdulatait! |
|
Erősebb lett a kezem, |
Tárják szét kezeiket! |
3. Mozgató
Különböző mozdulatokat kell végezniük a gyerekeknek. Itt már az ügyességnek és a gyorsaságnak is fontos szerep jut:
Kő, papír, olló: Három jelet kell megjegyezni ehhez a játékhoz. Kő: ökölbe szorított kéz, papír: kinyújtott tenyér, olló: mutató és középső ujj szétnyitva. A két játékos egyszerre mondja: "kő, papír, olló!", s a végén az egyik jelet mutatják. Ha egyforma jelet mutatnak, az döntetlen. Ha két különbözőt, akkor az nyer, amelyik az erősebb. (A papír erősebb, mint a kő, mert bele lehet csomagolni a papírba a követ. A kő viszont erősebb az ollónál, mert a kő kicsorbítja az élét. Az olló erősebb, mint a papír, mert el tudja vágni azt.)
Vörös pecsenye: Üljenek egészen közel egymáshoz gyermekével. Egyikük tartsa mindkét tenyerét fölfelé maga előtt. A másikuk tenyérrel lefelé (kb. 3-4 cm-re) a másik keze fölé helyezze a sajátját. Az alsó játékos igyekezzen egy hirtelen mozdulattal a felső kezek valamelyikét meglegyinteni. Ha sikerül az ütés, cseréljenek, ha nem, maradjanak ugyanígy.
Kézműves tevékenység
Valamennyi kézműves tevékenység kitűnően tornáztatja gyermeke kézizomzatát. Mindenki kedvére kiválaszthatja a hozzá legközelebb álló kézműves tevékenységet - lehet ez festés, gyurmázás, gyöngyfűzés, nyírás, tépés, és sorolhatnám még az újabbnál újabb kreatív játékokat. Az ország szinte valamennyi pontján megtalálhatók a különféle kreatív boltok (az Interneten is elérhetők), ahol kedvükre választhatnak a sokféle lehetőség közül. A kézizomzat fejlesztésén túl az esztétikai érzék és a kreativitás is fejlődik a játékok során, a maradandó alkotások pedig a lakás különböző díszeivé válhatnak.
A kézizomzat fejlesztése a mindennapi tevékenységek során
Milyen gyakran fordul elő Önnel, hogy a rohanás, késés miatt Ön öltözteti fel gyermekét? Pedig a gombolás, cipőfűzés, cipzár föl-le húzása, a masnikötés mind-mind fejleszti gyermeke kézizomzatát. Nagyon fontos tehát, hogy gyermeke önállóan végezze ezeket a tevékenységeket, még akkor is, ha eleinte kicsit hosszabb időt igényel. Higgye el, ez a kis várakozás igazán meghozza gyümölcsét!
Játékötletek otthonra
A rajzolós versikéket nagyon szeretik a gyerekek. A versike mondása közben, a vonalakat rajzolgatva észrevétlenül elkészül a szép kis rajzocska. Eközben a mozgás és a beszéd is összhangba kerül, ami elengedhetetlenül fontos a tanuláshoz (pl. korongok számolásánál nagyon fontos, hogy egy korongra egy számot mondjon).
A rajzolás menete: A számok
jelzik, milyen sorrendben kell megrajzolni az egyes részeket.
Íme két kis versike:
A macska
-
Ugribugri
-
tarka
-
macska,
-
itt a
-
füle,
-
ott a
-
bajsza.
-
Domborodó hasikája
-
rajta
-
a négy
-
lábacs-
-
kája.
A kiskakas
-
Rajzoltam
-
egy
-
kiskakast,
-
tarka
-
tol-
-
last,
-
tarajast.
-
Csőre van és
-
lába
-
kettő,
-
készen
-
van a
-
kis éb-
-
resztő.
Tartalmas együttlétet, jó rajzolást kívánok az egész családnak!
Kategóriák: Domi Címkék: agresszió, dyslexia, értekezlet, gyermekkori, írástanulás, szülői
írta: jurak.kata
A tizenegyedik
Egy hónap múlva egy éves lesz a kicsi lány, ami ugye azt jelenti, hogy ma töltöttük a tizenegy hónapot. Olyan varázslatos időt töltöttünk el eddig együtt, hogy szinte elrepült...Most összeszedtem néhány gondolat erejéig, hogy mit is kell tudnia a kis cukikának, ha már ilyen idős:
Mozgásfejlődés:
Önállóan feláll, nem igényel megtámasztást. Felálláskor vagy négykézláb helyzetből nyújtott végtagokról emelkedik fel oly módon, hogy tenyerével ellöki magát a talajtól, és felemeli törzsét, vagy guggoló testhelyzetből a térdét kinyújtja és a talajtól fellendül. Önálló álldogálásai során talán már lengeti, mozgatja a karjait. Kapaszkodva álló helyzetéből lehajol, leguggol játékáért. Álló helyzetében 90°-os szögben képes elfordítani testét. Egy vagy két kézzel kapaszkodva jár. A lépcsőkre szívesen felmászik. A lemászást tanulja. Állásból sikeresen leguggolva, leül.
Rajzkrétával irkafirkál, nálunk most ez nagyon menő a napi rutinban. A játékcsengőt fogantyújánál fogja meg. Étkezéskor talán már a kanalát is szájához emeli. Kezeit egymást váltó sorrendben, de egyidejűleg is tudja használni: étkezés közben váltott kézzel csipeget tányérjáról, de játék közben az egyik kezével játékot emel fel, miközben a másikkal kapaszkodik. A lányom ehhez még a lábtechnikát is beveti, szóval nyilván polihisztor a csajszi. Műveletvégzései során talán már lehúzza zokniját és kioldja cipőfűzőjét – mondjuk, szerintem ezt már elég régóta csinálja.
Beszédfejlődés:
Beszédes megnyilvánulása, néhány tisztán megszólaltatott szótagkapcsolattól eltekintve, alapvetően még „halandzsa". A beszédhangok képzésénél sokkal ügyesebbnek bizonyul a hanglejtés, a beszédritmus és az arcjáték utánzáson alapuló kifejezésében. A „mama" és a „papa" kifejezések mellett lehet, hogy újabb szó szerepel szókészletében. („Nem!") Egy-egy kedvelt szóalakot hosszabb ideig ismételget magában. Egyetlen szóval utalva a lényegre, hosszabb gondolatokat is kifejezhet már a maga gyereknyelvén. Felismeri a szavak jelentését; a repülő szó hallatára például az ég felé mutat, és ugatni próbál, ha lát egy kutyát.
Kincső ismeretlen okból kifolyólag állandóan kákázik, pedig tuttira nem néztünk vele egy nonstop Real Madrid meccset. Ja, meg saját magát bábázza, ez az „á” hang kezd gyanússá válni, lévén Hatvan közelsége(„Hátvánbán háráp a kácsá”)Mostanában pedig mondja, hogy ign, ez az igen lenne.
Na és amire tényleg nagyon elképesztő számomra: kb. két hete onnan tudom, hogy nagydolog van a pelenkában, hogy még a pelenkázóra való letevéskor nyújtja a popsikrémet. Így aztán véglegessé válik a gyanú, hogy komoly kihívásnak nézek elébe.
Ragaszkodik a családtagokhoz, ismerősökhöz, idegenekkel tartózkodó. Az anyjával szoros, meghitt kapcsolatban van, átveszi hangulatát, ismeri a leggyakoribb reagálási módjait. Jól ismeri a napirendjét. Szeret fürödni, öltöztetés, etetés közben egyre több önálló megnyilvánulása van. Tudja, mit jelent a „Nem szabad!”. Hallgat a nevére. Tiltakozik, ha valami nem tetszik neki. Néha dühkitöréseket produkál, s ezzel azt próbálgatja, hogy milyen hatást tud gyakorolni embertársaira.
A szepaszorongása már elszállt, nagyon ismerkedős hangulatban van a gyerek, mindenkire mosolyog, és abszolúte nem tűnik úgy, mintha éppen szorongana idegent látva.
Egy éves korukra a gyermekek megháromszorozzák születési testtömegüket, testhosszuk pedig átlagosan 25 cm-rel több, mint születési hosszuk, így átlagosan 75-80 cm hosszúak. A fej a test teljes hosszának már csak 20 %-át teszi ki. Egy éves korára a legtöbb csecsemőnek nyolc foga van. A test felezési pontja átkerül a köldök alá, ami járáskor megkönnyíti az egyensúlyozást.
Ma voltunk tanácsadáson, a kislányom 9880 gramm, 78 cm. Igazából 10040 gramm, csak lekaptuk a mérlegről kissé, hogy 10 kg alatti érték legyen megörökítveJ
Szóval az, hogy meg kell háromszoroznia a születési súlyát egy éves korára, nálunk teljesítettnek tekinthető.
Kapaszkodva, kezét fogva vagy segítség nélkül, önállóan
sétál. Még mindig sokat mászik, mert úgy nagyobb biztonságban érzi magát.
Két-három tárggyal manipulál, kivesz, berak, illesztget, gyűjtöget, egymásba
rak, 2-3 darabbal épít. Ujjait már olyan helyzetbe tudja rendezni, ami megfelel
a megfogni kívánt tárgy méretének.
A gyermekek többsége egy éves kora körül mondja ki az első szót. Első szónak
tekinthető minden olyan kifejezés, amit a gyermek következetesen használ
valaminek a megjelölésére. A szótagsorokat olyan hangsúllyal mondja, ami az
anyanyelvére jellemző. Ezt halandzsának nevezzük.
Ebben a korban a gyermekek legjellemzőbb tevékenysége a próbálgatás és
kísérletezés, ami a beszédükben, a mozgásukban és a játékukban egyaránt
megfigyelhető. Tudatosan utánozzák a felnőttek mozdulatait, beszédét,
gesztusait, cselekvéseit. Késleltetett utánzásra is képesek, vagyis olyan
személyeket is utánoznak, akik nincsenek is jelen.
Kategóriák: fejlődés Címkék: baba, babafejlődés, fejlődés, hónap, hónapos, méretek, súly, szeparációs, szorongás, tizenegy
írta: jurak.kata
Gyerekmodell?
Ma elmentünk a Sunny Modellsbe, hogy elkérjük az Anyák Lapjában megjelent képeket. Mivel az ügynökségvezető nagyon jó fej, ezért minimum fél órát szoktunk beszélgetni, mert olyan, mintha ezer vagy tízezer éve ismerném:)Szóval jó volt látni, hogy mennyit változott a kiscsajom augusztus óta, mert tény, hogy akkor még csak két foga volt alul, most pedig négy. És az arcocskája is igazán már kislányossá vált, nem olyan babás, mint akkor. Igazából most tűnt csak fel...
...a keze és az ujja viszont változatlan, pláne az étel után való nyúlásban, ugye.
...és hát bizony, azóta fejlesztette a kanállal való evés tudományát is, bár tény, hogy a szája körül továbbra is arcfest étellel.
Na jó, itt jóval több ment mellé a kelleténél- a hitelesség kedvéért.
Igen, ez az a kéz, amely az ételt a szájba varázsolja.
Szerintem tényleg tehetséges a szájfestésben. Olyan kreatív, nem?
Modellünk a hétköznapokban nem szokott pózolni, azok megnyugtatására, akik szerint a modellkedés veszélyes és káros a gyermeki lélekre. Itt a bizonyíték, hogy JJK-nak nem ártott meg a fotózás és nem ment véglegesen tönkre az értékrendje, valamint nem a smink és a bulimia tölti ki napjait.
Egyébként pontosan egy hét múlva írok egy nagyon hosszú posztot a gyerekmodellügynökségekről szerzett tapasztalataimról, elöljáróban annyit, hogy a Sunnymodell kimagaslóan a legkorrektebb az eddig megismertek közül.
Itt gyermekeim éppen egymást szórakoztatják. 
Ezen a képen pedig külön szórakoztatják magukat, bár egymással szinkronban
Modellünk itt éppen bemutatja, hogy mennyire tehetséges a matricák leszedésében a házikójáról.
Itt pedig meglepő módon túrókrémdobozt vételez szem -és száj-ízügyileg meg. Nagyon.
Kategóriák: képek Címkék: Art, babafotó, babafotózás, Boudo, gyerekmodellügynökség, sunnymodell
írta: jurak.kata
Durr a fülbe
Soha nem szoktam ilyet közzé tenni, de azt hiszem, most kivételt teszek.
Mert azt veszik el tőlem, amit imádok: kicsit kizárni a külvilágot, mosolyogni, és jó zenéket hallgatni. Elveszik tőlem, amit szeretek.
Mint tudjátok, az ország két
legnépszerűbb kereskedelmi rádióját nemsokára elnémítják. A Sláger Rádió
helyén az FM1 konzorcium nyerte el a műsorszolgáltatói jogosultságot, míg a
Danubius helyett az Advenio Zrt fogja szórni a műsort. Mindkettő politikai műsor
lesz.
Én kicsit újra az átkosban érzem magam a döntés miatt. Merthogy elképesztő és döbbenetes, hogy milliók ízlését egy hat emberből álló testület felülbírálja "szakmai" szempontok alapján. Ismét a pénz beszél???Vagy a politika???
A miértekről mindenki hallgat, de
ha szeretitek a politikai műsorokat, akkor szeretni fogjátok az újat. Ebben az
esetben ne írjátok alá a belinkelt petíciókat.
Viszont, ha legalább az egyik közel állt hozzátok, akkor
tegyetek valamit Ti is, írjátok alá a petíciót, amivel legalább egy kis esélyt
adunk a két legjobb kereskedelmi rádiónak az életben maradáshoz!
Küldjétek el mindenkinek, hiszen minél
többen írják alá, annál nagyobb az esély, hogy - talán - megértő fülekre talál a
közakarat.
A petícióhoz nem kell más,
csak a nevetek, és az e-mail címetek, és lehetőség van pár szavas kommentár
írására is (miért maradjon...stb)
HAJRÁ
RÁDIÓBARÁTOK! FOGJUNK ÖSSZE MINDANNYIAN A JÓÉRT!
http://www.petitiononline.com/qed13586/petition.html
<http://anonym.to?http://www.petitiononline.com/qed13586/petition.html>;
http://www.petitiononline.com/222963ab/petition.html
<http://anonym.to?http://www.petitiononline.com/222963ab/petition.html>;
De csak ha
gondolod…
Címkék: Balázs, Danubius, döntés, ORTT, Pirítós, Rádió, rádióhallgatók, rádiók, Sebestyén, Sláger
írta: jurak.kata
Nők
Az én kicsi lányom nem egy vendégszerető típus, mint az kiderült. Látszólagos ártatlan szépsége nem kis vehemenciával megáldott nőszemély típusát takarja, viszonylag kifejlett formában, szóval a jövőre tekintve van félnivalóm. Történt ugyanis, hogy akivel együtt szültem és jó barátságot kötöttünk (Orsi) és az ő Jázminja meglátogatott bennünket. Mivel én nem nagyon tudom magam türtőztetni, ha egy édibogyóval találkozok, ezért rögtön felkaptam Orsi Jázminját és puszilgatni kezdtem. Ez volt az, amit lehet nem kellett volna, mert Kincső szemében láttam a villanást.(megállj,te puszirabló!)(adok én neked!!)(elvetted az anyukámat...!)Aztán hangosan mámmázni kezdett, hogy vegyem már észre, hogy rossz gyereket tartok a kezemben, eltévesztettem a puszidömping alanyát, aki egyébként Ő lenne, szóval cseréljük le a jelenlegi kislányt Rá. Amikor megnyugodni látszódtak a kedélyek és a gyerekek a megfelelő anyuka védelméből kimerészkedtek, akkor a lányom egy óvatlan pillanatban nemes egyszerűséggel lefejelte a vendéget.(?!) Sajnos, nem láttuk, hogy pontosan mi történt, a száraz tény azonban az, hogy a két kiscsaj egymással szemben ült, majd hatalmas üvöltés(vendég Jázmin), riadt tekintet (Kincső), óriási búb(vendég), mosoly(házigazda). Majd tőle szokatlan módon minden játékot visszavett, amivel megpróbált szegény Jázminka játszani, így csak hüledeztem. Az idő előrehaladtával azonban a vendég Jázmin, aki észrevette, hogy Ő már tud menni, míg a pankrátoroskodó házigazda csak négykézláb közlekedik, kihasználva helyzetét, fölényesen és nemes egyszerűséggel revansot vett a púpért: meghajalta a kissé megszeppent JJK-t. Fentről. Amúgy nőcisen. Szerintem tartós barátság lesz...
Tegnap még az is volt, hogy kikocsiztattam a hercegnőmet, mert végre kisütött a nap, és találkoztunk a védőnővel, aki megjegyezte, hogy tök fura, hogy a gyerek akkora, mint egy másfél-kétéves, végigér a babakocsin, meg tíz foga van. Mondjuk, nem tudom, mitől, de úgy tűnik, nekem csak ilyen nagyméretű gyerekeim vannak, a Domi is egy évesen 12 kg volt, meg 86 cm, pedig egész biztosan nem adok nekik növekedési hormont. A védőnő most lazább volt, mint szokott, mondjuk, lényegesnek tartom megjegyezni, hogy az utcán is képes jegyzetelni, kerékpáron. Tök ügyes.
Ja, ha már így csapongok gondolatilag, nehogy elfelejtsem, hogy a gyerek Tigris rajongó, és én, naív anya elkövettem azt a hibát, hogy felfestettem a falra neki. Azóta naponta többször tíz percet töltünk el a Tigrist áhítattal nézve, ami a jobb bicepszemnek kifejezetten jót tesz, már izmosodásilag. (mert okos anya természetesen magasra festette, nehogy a gyerek egymagában is tudja nézegetni)És ha már kedvenceknél tartunk: a könyvnézegetés és a formaberakó most a favorit, valamint a dominózás. Ez utóbbit még csak szétszórni tudja, de abban nagyon tehetséges szerintem. És bár még nem kellene szerepjátékoznia, nagyon szeret a kis házikójában a konyhájában lenni és enni adni mindenkinek. Például a kukoricát meg a tojást, és brokkolit. Ezeket már felismeri. A banánt is felismeri, de azt valamilyen ismeretlen okból kifolyólag nem ad senkinek, csak magának.
Szóval mindjárt tizenegy hónapos, és igazi nőőőő!
Kíváncsi...
Ártatlan...
Címkék: fejlettség, féltékenység, gyermekkori, játék, játszótárs, védőnő
írta: jurak.kata
Köszönöm!
Azért néha van lélegzetvételnyi időm. Még ha nem is annyi, mint mondjuk egy héttel korábban, de akad. Szóval panaszra semmi okom. Meg egyébként is: nem azért szültem gyereket, hogy tehernek érezzem, ugye. Baromira nem tudom megérteni, amikor azt hallom, hogy "jaj, egész nap velem akar lenni, nem tudom levakarni magamról" - mármint a gyereket. Most tényleg el tudok ezen gondolkodni, hogy akkor mi a túrónak vállalta? Babysitternek?Mamának?Szomszédnak..? na, szóval nekem -bár néha tökre elfáradok-, nem teher a két gyerek. Hanem öröm. Még ha a két gyerekemből a kisebbik éppen a "perpetum mobile" korszakba lépett és nagyon úgy tűnik, hogy komolyan is veszi. A nagyobbik gyermek az őszi szünetet Pakson tölti, meg élményfürdőben, szóval irigylésre méltó helyzetben van. Mondjuk, nekem nagyon hiányzik...
Szóval a bevezető mondatot folytatva: van némi lemaradásom itt blogos körökben. Legelőször szeretném megköszönni Allenak, hogy újabb díjat kaptunk tőle.(Blog Oscar -már másodjára kapom meg, nagyon jó érzés!!!) És hát nem restellem elmondani, hogy az indok olvasásánál könnyezett a szemem...Ennél nagyobb elismerést még nem kaptam...Engedjétek meg, hogy leírjam, és remélem, nem tartjátok szerénytelenségnek:"Katának, amiért olyan anyukája 2 gyermekének, amilyennél jobbat kívánni sem lehetne..."Bízom benne, hogy a gyerekeim is így fogják érezni...
Igazából már egyszer tovább adtam ezt a díjat, és tudom, hogy többen megkaptátok már, ezért arra kérlek benneteket, hogy azok tegyék ki a Blog Oscart, akik úgy gondolják, hogy az anyaságban teljesedtek ki. Akik nem divatból írnak babablogot, hanem, mert fontosnak tartják megőrizni a kisgyermekkor vissza nem térő pillanatait.
Kategóriák: blog Címkék: babablog, blogdíj, blogolás, blogtársadalom, lombikblog
írta: jurak.kata
Szélvész
Ember tervez, gyerek végez, ugye. Kicsi lányom mostanság valami hatalmas akció keretében elhatározta, hogy lehetőség szerint mindig láb alatt lesz, illetve ha nem, akkor mindenképpen bajba sodorható helyzetben legyen található, de ha már minden kötél szakad és éppen nem tud láb alatt lenni/bajba keverhető pozícióba kerülni, akkor epicentrumként funkcionáljon, szóval rá kell figyelni.Újdonságnak mondható a visítozás, mint nagyon kellemes hangeffektus a napjainkban, ez többnyire akkor következik be, ha én nem óhajtom az általa hőn áhított nagykést, villát, ollót vagy ilyesmit neki adni vizsgálat céljából, ami nagyon fontos és világmegváltó lenne. Valamint nem ússzuk meg hangos visítás nélkül, ha neki, mint nagy és okos lánynak nem adunk a rántott húsból, amit éppen eszünk. Igazság szerint a rántott húsért nagyon üvölt. Egy hete még szolid, biobabaételeket fogyasztó angyalkám volt, most pedig...egy perpetum mobile baby. Minden bizonnyal a kolbászos szendvics a ludas a dologban, amit ugye elcsent múlt héten a tesójától.És még mondják, hogy az étkezés és a viselkedés között nincs összefüggés...?!:)
Ma a gyerek egyébként nagyon összeszedetten akadályozott, gyakorlatilag mindenben. Most nem részletezem, de a nap fénypontjaként a kellő gondossággal kiszámított okmányirodába való induláskor, autóba való betevéskor döntött úgy mosolyogva, hogy nagyon bekakil. Persze jó bulinak ígérkezett a teljes ruhacsere, ami egy örökmozgóval kicsit sem megy lassan, ugye (Aki ráadásul éppen nem akart együttműködni a felöltözésben...)Majd délután a mosógépben óhajtott több időt eltölteni, valamint a szárító eldöntésén fáradozott lelkesen, mielőtt a széket döntötte volna magára. Szóval nem unatkoztunk. Élménydús nappal örvendeztetett meg a kis majdnemtizenegy hónapos lánykám...
A megoldás
amiről csak ő tudhat...
..talán ruháknak álcázott idegenek...?
Feladat végrehajtva.
"Jól van, ifjú tanítványom, JJK padavan!!! "
Kategóriák: képek Címkék: ifjú, padavan, star, tanítvány, wars
írta: jurak.kata
Egy korszak vége, avagy egy újabb kezdete...
Mielőtt több aggódó emailt írtok, fontosnak tartom elmondani, hogy nem, még nem kerültem az idegszanatóriumba a pakolós-korszak miatt...bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy wellness meghívásnak nem mondanék nemet, így ha véletlenül közületek valaki éppen egy szálloda tulajdonosa, és szívesen látja népes családomat, akkor bátran meghívhat, ne habozzék:)Bár így jobban belegondolva egy egyszerű Dubai vagy Amerika vagy bármi, ahol van tengerpart, tetszene...nem ragaszkodom a wellnesshez...
Most komolyan: az elmúlt napokban annyi idegesítő, értetlen emberrel hozott össze a sors, hogy az leírhatatlan. Ez valami karma lehet nálam, úgy tűnik, vonzom őket. Nem tudom, mit véthettem előző életemben, de ha lenne időgép, biztosan visszamennék magamhoz, hogy jól elbeszélgessek óénemmel. Mivel ez a gyerekeim blogja, nem részletezném a továbbiakban a dolgokat, mert nyilván lenne mit, de az nem idevaló.
A gyerekeim jól vannak, attól eltekintve, hogy Kincső tegnap közelebbi ismeretséget kötött a fürdőszoba kövével, amit hangos koppanás, majd még hangosabb sírás kísért, meg utána a homlokán egy búb. Megmagyarázhatatlan, hogy tud a saját kezében elesni mászás közben.
A tegnapi nap furcsasága továbbá, hogy a kis biobabám megkaparintotta a bátyja félig megevett szalámis zsemléjét és önkényesen befalta a szalámit róla, a megkérdezésem nélkül!!!És ahogy eliszkolt a zsemlével a kezében/szájában(ezt felváltva)láttam, hogy igencsak ízlik neki, mert védelme alá helyezte nehogy elvegyem a zsákmányt.
Vége tehát a biobaba-korszaknak, a gyerek szereti a kolbászt, ez nem kétséges a továbbiakat illetően. Mondjuk, azt nem tudom, hogy biokolbász volt-e, de gyanítom, hogy nincs akkora szerencsénk...
Dominak tegnap volt a Halloween bulija a suliban, természetesen valami nagyon vérfagyasztó akart lenni, így kifestettem zombinak. Mondta, hogy az jó, mert ő egyébként egy élő hulla a suli után, szóval igazából nem is öltözik be, csak saját maga lesz:p
Címkék: arcfestés, biobaba, halloween, party, zombi
írta: jurak.kata
A gyerek felfedezése
A gyerek felfedezte, hogy a fiókot ki lehet húzni. És a fiókban érdekes dolgok lapulnak.
Képösszeállításunkban eme tevékenység szobára való hatását lehet nyomon követni. (Sajnos, az anya idegein való táncolást, mint olyat, nem lehet még a mai technikával megörökíteni, bár mindenképpen sokatmondó lenne.)
A tízhónapos baba már nem kisbaba. A pszichológusok szerint a kisgyermekkor már 8-11 hónapos kor körül megkezdődik. Megérteti magát. Talán még nem beszél, de pontosan el tudja mondani, mutogatni, hogy mit akar. Felemeli a kezét, ha azt szeretné, hogy vedd fel, rámutat arra az ételre, amit meg szeretne enni, arra a játékra, amit meg szeretne kapni. És kipakolja a szekrényt,a fiókot. Mosolyogva.
Kicsi lányom tehát a kisgyerekkor küszöbén -a pakolós korszak csúcsán éppen. Nagyon szeretem, hogy rájön, hogy a fiókot ki lehet húzni, abból pedig a legjobb móka a kipakolás. Mindazonáltal valaki megmagyarázhatná, hogy miért csak a kifelé pakolási irány megy...?
"Ühüm, ez pont jó lesz a holnapi sétára.."
Ezen a fotón a gyerek szortíroz.
Valami érthetetlen okból kifolyólag mindig a tornacipő fűzője van a kezében. Talán ez igazából mézesmadzag lenne...?
Kategóriák: fejlődés Címkék: fejlődés, kisgyermekkori, pakolás, sajátosság
írta: jurak.kata
Tanulópénz
Domikám ismét éppen a
szerelmi bánat és csalódás újabb áldozata, mivel a gyereknek
többszörösen összetörték a szívét az iskolában. A barátja(akit annak
hitt)elárulta mindenkinek az osztályban, hogy Domi kibe szerelmes. A
kisfiam hamar lereagálta a dolgot, leverte az árulót, de, mint mondta,
nagyot csalódott, mert elárulták a legféltettebb titkát. Kis drágámat
pedig az is megviselte, hogy szíve hölgye (a kegyetlen) aszkétikusan
kijelentette mindenki füle hallatára, hogy nem érdekli Domi, de
egyébként senki sem. Ha tud valaki valami kíméletes módszert a szép
kislányok érdektelenségének likviditására a fiammal kapcsolatban, írja
meg, kérem. Vagy bármit. Mert a gyerek Izát még éppenhogy kiheverte
három év távlatából, most pedig itt van a nagy Ő, mármint Dorka. Így
kissé túlzásba esve megbeszéltük, hogy nem bíz ilyen titkot senkire,
mert mint látja, a barátból könnyen ellenség lesz. A röpke félórás
nagymonológom után a bizalomról, a barátságról, a szerelemről meg az
élet nehézségeiről a fiam egyetértő bólogatásaival megspékelve úgy
éreztem, hogy kellő és életre szóló felvilágosítást adtam, ami
lezárásaként a gyerek közölte, hogy "azért jó, hogy megvertem..." Mivel
erre nem nagyon tudok mit mondani, inkább töltök fel néhány képet
Kincsről, mert ő még engedi, hogy fotózzák:
Na és akkor Kincsőről: minden reggel, pontosan 6.30-kor a kislányom hangosan kurjongatni kezd, ami jó, mert Domi csak akkor kel fel jókedvűen, ha Kincső már kuruttyol. Igazság szerint JJK-t azonnal ki kell emelni a plédijével együtt és át tenni Domi ágyába, hogy hozzá bújhasson, mert valahogy ez így kerek neki. Ha kelés, akkor még egy kis buji Domihoz - aki mint tudjuk a Nagy és Okos Testvér. Aztán türelmesen vár, amíg nagy nehezen útnak indítjuk a fiúgyermeket(öltözés, reggeli, "hé, a táskád!")után, majd hevesen pápázni kezd a tesónak az ablakból meg mammmázik, meg kákákázik, ezek nagyon jót szoktak nála jelenteni, mert amúgy nem mondja, csak ha mindent rendben talál. majd reggelizik, kilencig játék, porszívózás, rendrakás, már amit "nem ér el a gyerek" magasságban. Kilenckor pápázik, hogy ő most nagyon elfáradt, és menne aludni, egy-másfél órát vagyok kénytelen hiányolni a kishölgy társaságát - ilyenkor mennek a fontos telefonok, "amit a gyerek elér"magasságban levő dolgok elpakolása, hosszas sóhajjal, mert ugye tudom, hogy ez addig marad úgy, amíg a kiscsaj fel nem ébred...
A mai hidegre való tekintettel felhúztam a kezére a kesztyűjét, ami nem kis fejtörést okozott a gyereknek, hogy hogy kerül a kezére egy szőrös valami, amin cica van, és miért nem tud vele ezzel a szőrös valamivel fogni..?Mondjuk egy jó tízpercet tutti, hogy gondolkodott, mert csak forgatta a kezét, meg megpróbálta megenni, hátha...Ma egyébként nagyon jó volt, mert a lányka unokatesóját elhoztam játszani hozzánk a maga két és fél évével és baromi jól elszórakoztak Kincsővel. Én nagyon sokat nevettem rajtuk, mert a lányom a "mindent odaad még" korszakban van, de rájött, hogy ez nem annyira móka, mivel nem kapja vissza egyhamar a kedvelt játékot. Néha láttam a szemében, hogy szívesen lenne egy iszapban és birkózná le az unokatesót, de mint tudjuk, JJK vérbeli hölgy, ezért mint házigazda türtőztette magát, bár a kisházból megpróbálta kirángatni a vendéget(nem sikerült).
Kategóriák: család, Domi Címkék: bánat, csalódás, érintkezés, gyerekkorban, gyerekszerelem, szerelmi, társas
írta: jurak.kata
A Tizedik fog és a gyerekuralom
Végre kibújt a tizedik fogacska, a bal felső metsző. Hát ennyit még nem szenvedett egy foggal sem...De a lényeg, hogy kint van, és reméljük tartunk egy kis pihenőt, mert nagyon belehúzott fogzásügyileg a dologba a gyerek.(felül hat, alul négy foggal mosolyog) Egyébként a kisasszony egy hetes önkéntes diéta után végre a régi étvágyával örvendeztetett meg, két üveg spenót után még kérdően nézett rám, hogy hol a többi...?Ennyi jár? Kiporcióztam??ŐT?!A szegény, kicsiny éhező gyermeket...???Szóval vannak dolgok. Arról nem is szólva, hogy a hazai buláta/kölesgolyó termelést minden bizonnyal növelni kell, hogy másoknak is jusson, mert a kiscsaj gyakorlatilag függő az említett ropogtatni valóktól. Ja, nem mellékesen jegyzem fel az utókornak, hogy a gyermek, ki angyali természettel rendelkezik, megmutatta, hogyan is kell üvölteni a boltban. Mert a gonosz Anya nem adott neki nyers, mosatlan brokkolit.(a boltban)(amit ő kinézett magának)(és gonosz anya nem vitt magával kölesgolyót sem, hogy leszerelje az üvöltő gyereket -aki nyilván halálra van éheztetve) Szóval a kis biobabám bioüvöltéssel is rendelkezik, ez a tegnapi nap felfedezése.
És arról sem szabad elfeledkeznem, hogy a nappalink lassan egy bölcsőde szobájára hasonlít, mivel az udvarról bekerült még a kicsinek nem mondható babaház, benne konyhával, és a Dé Smobys barkácspultja, amit nyilván nem használ, de erről ő nyilván más véleményen van, tehát nélkülözhetetlen.
Azért reménykedem, hogy egyszer majd a jövő kifürkészhetetlen távlatában lesz egy pillanat, amikor ezek kikerülnek a nappalinkból és úgy néz majd ki a házunk, mint egy ház, és nm mint egy bölcsi. Mert mondjuk imádjuk őket és ezért mindent megadunk nekik, amit tudunk, hogy felejthetetlen gyerekkoruk legyen, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez csak nekem lesz felejthetetlen, meg az apjuknak, aki éjjel rálépve egy klassz kis legódarabra megtanult némán üvölteni.
Scully ügynök megfigyelésen
Itt éppen boltosnak álcázza magát
"Szombat esti láz"
Mi egyébként azért utaztunk le Paksra, hogy majd egy fergeteges buli keretében köszöntjük a nővéremet(éljen, éljen!), a sógoromat(ő is éljen, éljen soká!!) szülinapjuk alkalmából (szupertitkos évszámok, tehát nem írhatom le) egy laza harmincfős társasággal. Azzal nem számoltunk, hogy leánygyermekünk nem óhajtja a szombat estét nélkülünk tölteni, ezért végtelennek tűnő ordításba kezdett a Papa karjaiban. Ekkor pontosan két perce mentünk el, tehát kb. az autóig értünk. A Papa felnevelt négy gyereket, illetve számtalan unokára vigyázott és megannyi gyerek rajong érte, szóval rutinosnak mondható. Mindazonáltal a lányka annyira sírt, hogy a papa feladta és telefonált tíz perc elteltével, hogy a gyerek krokodilkönnyeket eresztve zokog, és ha nem akarjuk, hogy beázzon az alattuk lakó, akkor fél óra elteltével, ha pedig nem akarjuk, hogy megkapja a negyedik szívinfijét, akkor azonnal induljunk vissza. Mondjuk, éppen akkor szálltunk volna ki, szóval öröm a köbön, hogy a kisasszony éppen nem bír nélkülem létezni.Domit egyébként, mint Jolly Jokert gondosan megbíztuk, hogy segítsen a papának,mert JJK-t Domi bárhol, bármikor képes megnevettetni. A kis Jolly Jokerünk mindent megígért, ami aztán azonnal füstbe szállt, amikoron elkezdődött a minimaxon a kígyóshow. Valószínűleg a kígyó őt is megbűvölte, mert a félig odavetett "Kincsike ne sírj"mondaton kívül mást nem nagyon tett a kiscsaj felvidítása érdekében - a papa legnagyobb örömére, ugye.
Szóval tök jó volt a szombati buli...nyilván nem nekünk. Bár Kincsike annyira megsértődött, hogy elfelejtett elaludni egészen tíz óráig, majd mivel egy ágyban kellett aludnia velünk kiságy híján, ezért momentán elfoglalta az egészet, így én a kanapé 40 cm-es szélességén egyensúlyozva próbáltam aludni, apa pedig hajnali kettőtől ötig ült a konyhában...és azon gondolkodott, hogy a lánykánk miért nem szeret velünk aludni. (egyébként nem jött rá)és ha már egyedül szeret nyugovóra térni, miért kellett ekkora patáliát csapnia értünk??Mondjuk, szerintem az volt a baj, hogy Őt nem akartuk vinni, pedig tuttira bírta volna a szumózást meg a táncikát és a marhapörköltöt sem hagyta volna ki:)
Így a nővéremék vasárnap délutánra magánszumózásra hívtak, hogy legalább ennyivel kárpótoljanak az elmaradt szórakozásért, a kislányom eközben negédesen aludt, a fiam pedig eltűnt a játszótéren az unokatesókkal bandázni. (megjegyzem el sem bírta volna a ruhát, mert nagyon nehéz belebújni, komolyan)Mindazonáltal nagyon jól éreztük magunkat, kellett ez a kikapcsolódás a szüleimmel, a tesómékkal. Mindig hálás leszek Istennek, hogy ilyen családom van.
Aztán most az van, hogy a gyerek szenved a metszőfogával, a bal felső viseli meg, már egy hete látszik, de egyszerűen nem akarja áttörni az ínyét. (Era küldött képet, ilyen fogsorosat, de tök béna vagyok, mert nem tudok jelölni rajta), mert ha jól számolom, ez a tizedik fogacska.
Ja, mindig akarom írni, de mindig elfelejtem: mivel a lányka ruhái elérték a töménytelen mennyiséget és finoman szólva sem tudom már tárolni a 62-74-es komplett ruhatárat, ami szerintem minimum 100 darabos (body, rugi, szoknya, kabát, sapka, ruha, kalapok, cipőcskék ésatöbbi)eladásra kínálom. Ha kell valakinek, szóljon, küldök emailban képeket.
Kategóriák: utazás Címkék: bulizás, családi, kötelék, Paks, szumózás
írta: jurak.kata
Kellemes vasárnapi bunyó
A mi családunk híres arról, hogy mennyire összetartó, és mennyire ragaszkodunk egymáshoz. 
Kevesen ismerik azt az oldalunkat, ahogy lerendezzük a vitáinkat... illetve továbbképezzük magunkat családvédelemből, ugye
Ez egy szupertitkos módszerünk a feszültség levezetésére....Mert bizony mi nagyon félelmetesek is tudunk lenni...és akkor nincs kegyelem...Harcolunk az igazunkért... és egymásért...
(Igazság szerint itt éppen engem győz le a magyar bajnok judós unokaöcsém, aki minden bizonnyal elég sok sérelmet halmozhatott fel, mert pontosan egy másodperc alatt dobott le a földre.)(nem túl sportszerűen magammal rántottam, hihi)
Mi egyébként nagyon aranyos család vagyunk...a gyerekeknek is mindig azt tanítjuk, hogy az agresszió nem megoldás...
Szóval jól telt a hétvégénk...és a laza vasárnapi délután is igen pihentető volt.
Kategóriák: család Címkék: család, családlátogatás, Paks, szumó, szumóruha
írta: jurak.kata