.jpg)
.jpg)
Ki mint vet...
Mióta a lányom nagy és okos a fiam pedig kiskamasz, kezdem magam feleslegesnek érezni. Részint, mert az említett nagy és okos lányom leginkább a "nem kell segíteni", illetve a "megoldom én magamat" kifejezésekkel éli napjait, részint, mert a fiam már tényleg nem igényel különösebb gondoskodást és csak itthon, zárt ajtók mögött engedélyezi a látványos szeretet megnyilvánulásaimat, amit egyébként nagyon cikinek tart-mások előtt.
Amúgy az van, hogy egy csomó dolgot nem írtam nyár óta, mert nem nagyon volt időm, és energiaügyileg sem voltam toppon, mert túl vagyunk a nagy házátalakításon, bár mentségemre legyen mondva, hogy muszájból és nem hóbortból álltunk neki a több hónapig tartó faldöntésnek, merthogy a falak vizesedtek - egyelőre ismeretlen okból. Az én gyanúm az, hogy a csatornázással lehet valami, de ezt igazából még nem sikerült kideríteni, azt viszont igen, hogy már léteznek olyan technológiák, amiért egy vagyont fizethetsz és nem ér semmit. Mondjuk, ez nem a babablogba tartozik, de azért mellékesen leírom, hogy okosodjatok, hogy vehettek pl. 400000-ért egy dobozt, amit felraknak a padlásra és az majd onnan fentről kiszárítja a falat. Jól hangzik, mi?Falbontás nélkül, merthogy ionizál!Most egyébként nem kérdőjelezem meg, hogy akár működhet is, de szőkeségem ellenére amondó vagyok, hogy mi inkább ezzel nem kísérletezünk, mert nincs kidobnivaló félmilliónk. Akkor már inkább lottózok,kb azzal is ennyire emelkedik az adrenalinszintem, hogy most beválik-e vagy nem...
Szóval lett külön szobája így a nagy és okos gyerekeknek, Dének tökéletesen kamaszfiú jellegű lett a lakosztálya, míg hercegnőnknek Eperkés falú szoba adatott, reményeink szerint ez kb. tíz éves koráig kedvelt mesefigurája lesz JJK-nak.
Ja, JJK-val most voltunk hároméves státusz-vizsgálaton, 100 cm, 16 kg, és túl okos. Ezt persze nem a védőnő mondta, hanem én, de tény, hogy nagyon el volt ámulva a gyerektől, hogy a formákat felismeri(kör, négyzet, háromszög, deltoid), és le is rajzolja. Tízig számol magyarul, angolul, mondja az ABC-t angolul és magyarul, látása tökéletes és a hallása is. Azt hiszem, nem mondott újdonságot...
Kishercegnőnk egyébiránt élvezi az életet és már komoly háromévesként emlegeti magát(holnapután lesz a szülinap), imád gyurmázni, kirakózni és a történelmi hűség kedvéért énekelni is. Hobbija továbbá a bátyját szekálni, de ez valami örökletes dolog lehet, mert a Domi is imádja ingerelni a húgát, szóval ez tutti, valami testvérpiszkáló gén, vagy valami ilyesmi...Ja, és szerelmes az apukájába, a múltkor komoly vitába bocsátkoztunk, hogy most akkor ki is az Apa felesége..?Mert szerinte Ő, és vetetett is magának egy karikagyűrűt(bizsut kapott) az apjával, majd másnap boldogan és elégedetten mutogatta nekem, hogy na, akkor erre mit reagálok. Ilyenek vannak.
Amúgy ígértem egy külön posztot a fotózásnak, de annyi mindenkinek leírtam már emailban, hogy itt csak most mégis néhány sort írnék, mert még elunjátok:
Szóval a Sunnymodells ügynökségnél van regisztrálva a lányka, és ő általuk sikerült a Baba magazinba és a Brendon őszi katalógusba bejutni. Aztán utána újra voltunk, a tavaszi Brendon katalógusba is készült kép(hohó, fehérneműs!:)és a januári Baba Patikában is látható lesz(velem együtt). Nagyjából ennyi. Imádja a fotózásokat, mondjuk, nem csodálom, mert kedvesek a fotósok és szép ruhákba bújhat...!:)
Domi harmadikos, igen tudom, hihetetlen. Már 146-os ruhákat hord...áááááá, kész...Egyébiránt nagyreményű kézilabdázó és kempós, szóval a sport még mindig nagyon megy a srácnak. A városi futóversenyen 11-ik lett a 386-ból, az azért jó eredmény, nem?:) Meg a humora is a régi, rengeteget nevetünk együtt. Néha fura, hogy már úgy el lehet vele beszélgetni, mint egy felnőttel, holott nem is olyan rég még járni tanult...Azt hiszem, sosem fogom neki elfelejteni mindazt a kedvességet, amivel körülvett, amikor beteg voltam, és nem volt itt az apja. Domi úgy ápolt, és gondoskodott rólam, hogy meghatódtam teljesen. Talán a saját anyukám sem viselte úgy gondomat, mint akkor a gyerekem. És ami igazán megfogott azokban a napokban nem is az, hogy teát hozott vagy ilyesmi, hanem az, ahogyan rám nézett, mellém ült, fogta a kezem...hogy éreztem, hogy nagyon szeret és nagyon félt engem...
Azt hiszem, ezekben a viszonzott dolgokban mérhető, hogy jó anya vagy/voltál-e...hogy azt kapod-e, amit adtál vagy valami egészen mást...?
Kategóriák: fejlődés, gondolatok, Domi Címkék: anyaság, brendon, Dominik, fejlődés, katalógus, sunnymodell
írta: jurak.kata
Sok minden...
Az elmúlt néhány hónap figyelemreméltó változásokat eredményezett kis családunk életében: a nőnemű gyerekről kiderült, hogy ő tulajdonképpen egy sellőlány, aki nem is e bolygóról valló, a hímnemű gyerekünkről pedig az, hogy nyolcéves kamasz.
Szóval sellőlányunk agyi koncentrációja középpontjában a nonstop strandolás szerepel, mint élményelem, júniusban gyakorlatilag minden ébredésnél ezt rebegte: "strandra menni!", és minden elalvásnál ezt suttogta elhaló hangon: "straaand..."
Azt hiszem, ez elég sok mindent elárul a gyerek vízszeretetéről.
Egyébként megbarátkoztunk a wc-zés művészetével, gyakorlatilag egyik alkalommal azt vettük észre, hogy a gyerek megoldotta a problémát egyedül: wc-szűkítő fel, bugyi le, popsi kitöröl, kéz mos, majd üvöltés(mondjuk, itt nyilván csak az elismerés miatt), hogy : "kééész vagyooook".
Aztán még az is van, hogy biciklizik, nonstop énekel és Barney-fun. Ezt gyakorlott lányos anyukáknak nem kell részleteznem, mit is jelent, és ha lehet, nem is részletezném - elég átélni.
Ja, meg lovagol is, egész tehetségesen. Én, mint panelgyerek amúgy is csodálattal nézem azokat, akik falun élnek, állatokat tartanak, földet művelnek...meg tudnak lovagolni. A gyerek meg felpattant Tiszakesziben a legnagyobb lóra (na jó, ez barokkos túlzás, mert leginkább felrakták), sisak fel, és mint mondták, "együtt mozgott a lóval". Ezt én nem tudom mit jelent, de azt láttam, hogy úgy ment rajta, mint egy lovas. Szóval lovaglás-lecke beiktatva szeptembertől.
Egyébiránt még mindig megválogatja, hogy kivel áll szóba(úgy irigylem a cserfes lányos anyukákat!), mert bizony nem mindenkinek hajlandó válaszolni, ha kérdezik, előbb alaposan felméri az illetőt. Szerintem egyébként lehet, hogy úgy működik Scullynk, mint a Terminátorban az Arnold Sweizinegger, hogy bescanneli az adott embert, súly, magasság, génállomány, aztán dönt, hogy alkalmas-e társalgásra, de ez azért nem biztos.
Ja, meg még marad egy évet bölcsiben, egyrészt mert nagyon szeretjük a gondozónőket, másrészt meg valamikor úgyis kellene egy évet dekkolnia a suli miatt, így jobb, ha most teszi meg - legalábbis szerintem.
Domikám iszonyatosan nagyfiú már: időközben betöltötte a nyolcévet, így szerinte már kilencéves, és ennek megfelelően nagykorúként kezeli önön magát. Egész nyáron táborozik, tűzoltótábor, sporttábor, Paks...jól érzi magát, strandol, ilyenek. Meg visszaszájal, amit még kellő intelligenciával kezelek, de érzem, hogy nem sok hiányzik néha egy klasszikus idegösszeomlástól...
Amúgy jól vagyunk. Nyaralni a szokásos hajdúszoboszlói turnusban megyünk, addig házfelújítunk. Ja, elfelejtettem mondani, hogy házfelújítunk. Nem akartuk, de így alakult, mert amíg én Brüsszelben leledztem, addig a férjem észrevette, hogy reped az egyik fal, ami laza vizesedés egyenesági következménye. Innentől elindult egy lavina, hogy akkor válasszunk le egy szobát Dominak (aki nagyfiú), meg lámpázzunk, meg teraszt építsünk, meg ilyenek...nem unatkozunk...
És még az is van, hogy lánykánkat újból hívták fotózni: az augusztusi Baba magazinban lesz őjázminkincsősége látható, valamint az Ősz-téli Brendon katalógusban. A fotózásnak külön posztot szentelek majd...
Szemem fényei strandra mennek...
Itt vizisellőt láthatjátok...
Anyák napján...
Lassan a fejünkre nőnek...:)
Domi nagykorú lett - szerinte...:)
Csak csajok Domi szülinapján:)
Geoscracing...
Lóra termett...
Ritka pillanat: Dé engedi, hogy fotózzam..
A gyerek ellopta a dinnyét...
Itt pedig party-arc...
.jpg)
Bölcsiben jókislány...
A nagy kedvenc: az evés:)
Kategóriák: fejlődés, születésnap, Domi, blog, gyerekmodell Címkék: baba, babablog, fejlődés
írta: jurak.kata
Ebből most sok minden kiderül, ha elolvasod
Most már tényleg írok. Mert bár krónikus időhiányban szenvedek, azért az mégsem indok arra, hogy így elhanyagoljam a gyerekek naplóját. Pláne, hogy mindegyik tud újdonságot produkálni, elképesztő ütemben haladnak a növésben...
JázminKincsem már szeret bölcsizni, bár rövidített műszakban-ez vált be. Ez annyit jelent, hogy az én lánykám a reggeli után kíván megérkezni és társadalmi életet élni, valamint szocializációs folyamatok részesévé válni, és kéretik érte menni elsőként, különben byron-i világfájdalommal képes ücsörögni egy sarokban, majd sírva kirohanni - enyhén dramatizálva a helyzetet, ámde maradandó lelkiismereti válságot okozva ezzel nekem.
Aztán még az is van a kisasszonnyal, hogy a bölcsiben pontosan egy hétig hordott pelust, aztán vagányan cicás bugyira váltott, már a délutáni alváshoz sem kell, csak este a szivárgást jól magába vezető cuccos.
A beszédfejlődése is rohamos, bár még mindig kétnyelvű, de azért tényleg napról-napra fejlődik a szókincse. Ennek Domi nem mindig örül, pláne, hogy a "bátyja" helyett hangosan üvöltözi neki az iskolában, hogy: "Nyomi!Nyomiii!" Lássuk be, a dé hangot valamiért jól elkerüli a szó elejéről, és elsőszülöttem vörös képpel üvölt vissza, hogy"nem vagyok nyomi!!!" Mostanában szerencsére kezdi Kincsőkém azt mondogatni, hogy Nyominik, ami lássuk be, kissé hangzatosabb és kevésbé bántó, mint az eddigi.
A piros motort semmiképpen nem szabad kihagyni a beszámolóból, mert az gyakorlatilag hozzá van nőve a kislányhoz. Már néztük, hogy nem-e valami különös titkos mágnes lehet-e az ok, de nem találtunk arra utaló jeleket, hogy valami szupertitkos mágnest elhelyeztek volna a motorban, na meg a gyerekben, de tény, hogy nagyon nem funkcionálnak egymás nélkül. Most éppen már ott tartunk, hogy A Piros Motor JJK ágya mellett pihen, betakarva:S Szóval most már nem csak plédivel van különös összenövés, hanem a Piros M-mel is.
Ja, azt nem is írtam, hogy a bölcsibe az én lányom érkezik komplett túlélő- felszereléssel: plédi, kispárna, Ká(tápszer), motor, na, és az elmaradhatatlan zsebbe dugott bármilyen táplálékforrás, a biztonság kedvéért (kölesgolyó, Tic-Tac, de találtunk már félig megevett almát is elképedve a kabátzsebbe begyömöszölve)
Állandóan énekel, minden dallamot azonnal vissza tud énekelni, komolyan gondolkodtunk egy konzervatóriumi beíratáson, de ott még csak a magas cével lenne versenyképes, merthogy mostanában azt egyébként tényleg sokat gyakorolja. Meg a Domi terrorizálását is mesterien űzi- még szerencse, hogy a gyereknek megvettük az emeletes ágyat, van hová menekülnie a kis amazontól.
És tádám! A nap híre: JJK pedálozva teker!Egyedül!A biciklijét!
Ennek örömére, hogy látta, mekkora hatást ért el azáltal, hogy nagy kegyesen megmozgatta a lábát, gyorsan át is pattant a motorjára, hogy hadd fussak utána. Mostanában nincs gond a futóedzésre egyébként.
Amúgy jól van. Boldog, kiegyensúlyozott és apás. Biztos a karmika....
Dominik nagyon nagy fiú. Igazi pasi, és elképesztő dumája van - néha túlzásba is esik. Mint a múltkor, amikor megkérdezte a NY-es szoknyámra mutatva, hogy "anya, te miért vetted fel a függönyt?Na, engem így nem viszel, az tutti...!"
Nyuszilány akcióban. Az öltözködése még mindig egyedi.
Macskanő. Amúgy ez az általános.
in the work..:)
A bizonyíték, hogy a gyerek jár bölcsibe...
JJK és a Nagy Piros Motor
Sunsine, Kinder..tejszelet...péntek délután. Élni tudni kell, na.
Ritka pillanat: Domi engedi, hogy fotózzam.
Címkék: bölcsi, motorozás, ragaszkodás, szobatisztaság, testvérek
írta: jurak.kata
A bölcsikerülés minősített esete
Jázmin Kincső három hét bölcsis pályafutás után először közölte, hogy „én, bölcsi, egin” (Az egin az igent jelenti, valamilyen ismeretlen eredetű oknál fogva felcseréli az e-t az i-vel ebben a szóban- a szerk) Mondjuk, azt azért sajnálom, hogy ezt szombaton tette, mert ugye most azt kellett válaszolni, hogy ma nincs bölcsi, amit az én kis kétévesem rögtön úgy értelmezett, hogy nem akarjuk, hogy menjen, és kellő módon lázadt az itthon maradás ellen, így az apja kénytelen volt laza városkörútra vinni, végül az unokatesójánál kötött ki, és csak ebédre volt hajlandó nagy kegyesen hazaballagni. Amúgy az én nyilas szülöttem nem cáfolva meg e jegyben szülötteket, három héten keresztül kitartóan ellenkezett a szolgálatba állítás ellen, mert ő ugyan nem óhajt ott lenni, legalábbis az anyukája nélkül nem. Én, kellő rutinnal megáldott másodikgyermekes bölcsisanyuka tulajdonképpen óriási jellemfejlődésről tettem tanúbizonyságot, és a gyerek előtt nem sírtam, sőt mosolyogva magyaráztam JJK-nak, hogy milyen jó móka ez a bölcsi, és Dé mennyire szeretett oda járni(ez igaz), és hogy anyának dolgozni kell, hogy legyen mit enni, inni és szép ruhába járhassunk, ez ugye nála döntő érv, amit amúgy egész biztosan megértett, mert akkor a kitartó üvöltésből hüppögésre váltott. Szóval már pénteken láttam, hogy itt nagy dolgok vannak készülőben, mert már az amúgy a kocsiba szállítástól is ellenkező gyerek vidáman bandukolt be a bölcsi épületébe, és mosolyogva üdvözölte a dadusokat, akikért egyébként én is őszintén rajongok, árad belőlük a gyerekek iránti szeretet, és nyugalom, ami szerintem az elsődleges szempont, hogy nem egy idegroncsra hagyom a gyerekemet egy napra. Na jó, ez az egy nap nálunk még költői túlzás, mert az én lányom ebéd után elalszik, és kb egy óra múlva úgy dönt, hogy akkor most ezt már letudta, tehát jöhet érte az anyukája, köszöni szépen, hogy ott lehetett, de most már menne haza. Így leginkább kettőre mentem érte, aztán ezen a héten tíz percekkel toltuk ki az érkezési időt, így pénteken már ott is uzsonnázott, és remélhetően a gyerek már ki fogja húzni negyed négyig a bölcsis létet, mint amúgy a többi kisgyerek. Azt mondják, hogy az a jó, hogy kitombolta magát, és nem most kezd majd rájönni, hogy ennek a fele sem tréfa, és ez már így marad, hogy anya dolgozik, ő pedig bölcsizik. Hiába, a szocializáció…Azt pedig tényleg nem értem, hogy miért azt kérdezik, hogy a gyerek hogyan érzi magát, mert helytállóbb lenne azt tudakolni, hogy a kedves anyuci mit érez? Két év szoros szimbiózis után nagyon nehéz az elválás nekem is, és rengetegszer hiányzik, meg sokat bőgök is, de ez titok. Igazából meg néha lelkiismeret furdalásom van, mert pl. néha jó egyedül is lenni,, és akkor meg bűntudatot érzek, szóval elég kettős érzés ez, nem vitás. Szerintem jó lenne, ha adnának gyed utáni szabadságot, mondjuk két hetet, hogy az anyukák lelkileg helyre tegyék önnön magukat, vagy ilyesmi.
JázminKincs amúgy meg nagyon nőcisedik, állandóan fésülködik, öltözködik, és énekel és táncol, és igen apás, valamint nagyon szeret fiútársaságban lenni és ott mórikálni magát. Most a legújabb őrülete Barney az egyik mesecsatornán, én nehezen dolgozom fel a rózsaszín dínó látványát, de ez van.
Aztán még az is van, hogy én, mint nagyon rutinos és okos anyuka észrevettem, hogy a gyereknek megy a hasa, amiből azt a következtetést sikerült levonnom, hogy vírusfertőzést kapott, azt pedig, hogy éjszaka csak úgy, minden előzmény nélkül elkezd üvölteni, betudtam a rossz álomnak, majd minekutána kihívtam az orvost, hogy a gyereket azonnal látnia kell, és végigfertőtlenítettem a házat, és a kézmosó mellé odatettem a fertőtlenítő spray-t is, a barátnőm telefonon közölte, hogy :"szerintem jön a foga", amin azért el kellett gondolkodjak, mint eshetőség. Persze eddig valamiért azt gondoltam, hogy a gyereknek meg van minden foga, ami úgy igaz is, hogy a korának megfelelő számú foggal rendelkezik, de mivel elérkezett a két-három év közötti időszak, amikor a hátsó őrlők is kibújnak, nos, azt kihagytam a számításból...A doktornő megállapította, hogy a gyereknek áttörte az ínyét a két alsó fogacska, amúgy meg ne diétáztassam, mert nincs baja. Azt okosan elhallgattam, hogy már Normaflore-t is adtam a gyereknek, mert így is elég szemrehányóan nézett rám, hogy kihívtam, mintha valami óriási problémával találkoztam volna, amitől nem tudom bevinni a gyereket a rendelőbe. Még jó, hogy ismer, mint hírhedt paramamit, és lenyelte a békát, meg amúgy is elbűvölően mosolyogtam és megpróbáltam nem elmondani, hogy a fogzásra nem is gondoltam..Azt azonban megállapítottuk, hogy Kincsünk a bölcsikerülés minősített esete azzal, hogy ilyen kitartóan nem óhajt az említett intézménybe menni és inkább itthon leledzik...amit már egyébként a "biztos ami biztos" alapon egy teljes hétig meg is tett a családi ingatlanban. (vígan, mosolyogva, meg fognövesztve)
Dének egész jó lett a félévije, még csak írásban értékelik őket, így azt tudom mondani, hogy erős négyes körüli lehet a gyerek, ennek örülök. A boxban is nagyon ügyeskedik, hihetetlen ereje van, és elképesztő humora. A facebookon gondolom szoktátok olvasni a sziporkázásait...:)
Ja, írtam egy tényleg érdekes interjút, amelyben szó volt a kristály-, indigó, szivárványgyerekekről is!Ha érdekel, olvassátok el, itt.
Kategóriák: fejlődés, fogacska Címkék: bölcsi, fogzás, indigógyerek, kristálygyerek, szivárványgyerek
írta: jurak.kata
Stressz, depresszió, meddőség
Tudom, hogy ennek a blognak az olvasói között is vagytok olyanok, akik évek óta vártok gyermekáldásra. Azt is tudom, hogy az évek alatti hiábavaló próbálkozás rendkívül megterhel benneteket pszichésen. Ezért javaslom, hogy olvassátok el ezt az írást, ami a Gyöngyösi-Hírhatár oldalán jelent meg.
Címkék: depresszió, meddőség, stressz
írta: jurak.kata
Elválás
Ha valaki azt mondaná, hogy jellemezzem a lányom és a bölcsi kapcsolatát, egyértelműen az a szó jutna eszembe, hogy válságos. Az első nap nagyon vagány volt és még jól is érezte magát, merthogy egyébként akkor még ott voltam én is, elérhető közelségben. Remek hangulatban érkezett és távozott szemünkfénye, és egész délután dicsekedett mindenkinek, hogy "én!bölcsi!", miközben enyhe felsőbbrendűséggel nézett az illetőre, hogy ez ugye egyértelműen az Ő privilégiuma, mert oda csak a nagy és okos kislányok járhatnak(mint ő). A második nap tíz perc után búcsút intettem neki, és közöltem vele, hogy én most elmegyek dolgozni, hogy legyen enni és innivalónk(ez ugye nálunk nyomós érv), és szép ruháink. JJK-nak görbült a szája, de kb tíz perc hullámzó sírás után(én kint ültem) megnyugodott, és figyelte a többi kisgyereket a gondozónéni öléből. Hiteles szemtanúk elmondása szerint néha ki is merészkedett a biztonságot nyújtó ölelésből, és játszott a többiekkel, ebédelni viszont nem óhajtott más társasággal, csak velem. A harmadik nap már konkrétan ott kellett hagyni a gyermeket a bölcsiben, egyébként tényleg nem értem, hogy miért nem azt kérdik, hogy az anya hogy viseli az elválást, mert én tényleg nehezen élem meg, na. A gyerek már játszott a többiekkel, és már leült az ebédhez, de még mindig nem akarta megengedni, hogy más adjon neki ételt, így ismét hazahoztuk. Itthon persze menősködik a tesójának, hogy "ÉN!Bölcsi!!!" meg táncol és énekel, mintha ott is azt tenné, na mindegy. Ma elértük a dráma tetőfokát, mert már a kapuban fordított U betűre állt a szája, és ordított tőle szokatlan módon, hogy márpedig ő ide tuttira nem megy be, és azonnal vigyem vissza az autóhoz. Itt azért tényleg elővettem minden lelkierőmet, mert szívem szerint egyértelműen haza is hoztam volna magammal, de tudom, hogy kell a szocializáció neki is, és vele is rosszat teszek, ha csak magamhoz kötöm, amit egyébként nem lehet örökre, és lássuk be, dolgozni sem vihetem állandóan, mert neki játékra és mozgásra van szüksége, nem autóútra és cégekre és hivatalokra és rendezvényekre. Amúgy a bölcsi tényleg szuper, olyan tisztaság van, mint egy kórházban sem, a dadusok pedig tényleg szeretik a csöppségeket, amit jó látni, érezni. Egyébként alkalmazhatnának szülővígasztalókat is, ha már lehet egy építő jellegű észrevételem, mert ahogy láttam, velem többet kell foglalkozni, mint amúgy a gyerekemmel, hogy ne sírjak és ne riasszam meg a gyereket, mert ez egyébként elbizonytalanítaná. Szóval kellő határozottsággal átadtam ma is JJK-t, és elindultam, miközben majdnem megszakadt a szívem, meg a dobhártyám, mert a lányom simán kiüvöltötte a nyolc oktávot, nem kis decibellel. Még jó, hogy csak nekem szól a hiszti, mert amúgy meg egy percen belül hallgatott, ezt én, a spymummy hallgatózva el is könyveltem magamnak, hogy nem másra, hanem rám haragszik a gyerek, ez egyértelmű. Aztán amikor érte mentem két óra múlva, alig akart elengedni, szorított, meg ölelt és puszilt is derekasan. Viszont ma már ott ebédelt, remélem, holnap már nem lesz akkora balhé reggel, mint ma, és én is nyugodtabban élem meg az elválás óráit...
Főhősünk itt az első bölcsis látogatás előtt látható:
Lássuk be, nem egy depresszív alkat:
Ezen a fotón pedig a divatkreációiról híres JJK látható, a legújabb, 2011-es tavaszi divatra hajazó szerelésében. A kreáció saját szerzemény, JJK védett.
Tudom, a gyerekmunkát büntetik...de olyan szívesen csinálja...!:)
És csak bízom abban, hogy nem jelentenek fel azért, hogy a gyerek felmos, mert ugye ez sem kizárt, az elmúlt hónapok figyelembevételével.
(érdemes megfigyelni a kissé szűknek tűnő apa-lábbelit, munkázáshoz)
Erős koncentrációt igénylő meló, nézzétek hősnőnk arckifejezését
A munka rabja, nem vitás...(ismét újabb papucs, természetesen kacsalábon)
Na jó, én inkább megyek a bölcsibe...
Kategóriák: fejlődés Címkék: bölcsibe, elválás, szoktatás
írta: jurak.kata
Bölcsőde, fenyegetés meg a magánvélemény
Mielőtt még hosszasan siránkoznék az idő múlásán, előrevetítve közlöm, hogy csak a gyerek nő, én nem öregszem. Kéretik ezt igen komolyan venni. Mert amúgy meg hétfőn kezdjük a bölcsit, amit már sikeresen bepromotáltunk másodszülettemnek, hogy ott milyen klassz dolgokat lehet csinálni: énekelni, táncolni, gyerekekkel játszani, és jókat enni. Lássuk be, azért JJK-nál ez igencsak döntő érv, mármint az ének, a tánc, és ételfogyasztási lehetőség, szóval arra a kérdésre, hogy "Ki a nagy és ügyes kislány, aki bölcsis lesz?" mellveregetve, határozottan közli, hogy "ÉN". Mondjuk, mostanában minden "ÉN", azt hiszem ez az öntudatra ébredés korszaka, mert amikor megkérdezem tőle, hogy mi a neve, azt válaszolja, hogy "ÉN". Amúgy meg minden "ÉN", és mindent "ÉN" akar csinálni. Szóval a pszichés fejlődése is kellőképpen jó mederben zajlik, mert amúgy a kétévesekre éppenséggel ez tényleg jellemző, legalábbis az okosak szerint. Mondjuk, a dackorszakba még nem léptünk, ezt remélem, valami klassz kis trambulinos trükkel átugorjuk majd, mondjuk, Dének sem volt, vagy a jótékony feledés homályába merült, ami szerint ha volt is, nem volt mérvadó. Szóval hétfőn kezdjük a beszoktatást, ami számomra is fura, mert nem emlékszem, hogy Détől két héten keresztül kellett volna gyakorolnom az elválás tudományát, mert már első nap lelkesen pápázott, hogy akkor el lehet menni, ő fantasztikusan jól érzi magát, majd talizunk. Ezt azért JJK-tól nem várom, mert ő konkrétan hozzám van nőve, így nyilván fájdalmas lesz mindkettőnknek a szétválasztás.
Aztán még az is van, hogy amúgy meg van, aki intenzíven érdeklődik a lányom bölcsődei beíratásával kapcsolatosan, mert kaptunk olyan üzenetet, hogy "jól vigyázzon, hogy melyik bölcsődébe íratja a kismalac lányát, mert az úristen kegyelmezzen neki", ezt inkább nem kommentálnám, hogy valaki ennyire primitív, hogy a gyerekemet fenyegeti, minősíti, és az a véleményem, hogy neki komoly orvosi segítségre van szüksége, valamint ezúton közlöm, hogy azért mindennek van határa, és megtettem a megfelelő jogi lépéseket, mert az már tényleg tűrhetetlen, hogy egy ártatlan gyereket ennyire utáljon valaki, és hogy az életét veszélyezteti. És akkor most nagyon-nagyon európai és kulturált voltam.
Ettől függetlenül, mármint hogy rendőrségre és bíróságra járkálok, jól vagyunk, Dé éppen Rocky korszakba lépett (már ha van a hétésféléveseknek ilyen elnevezésű fejlődési korszaka), szóval ő most világbajnoki babérokra pályázik, és éppen bokszol. Kezdi komolyan venni, és már tényleg ügyes, mindig azt hajtogatja, hogy kitartó munkával mindent el lehet érni. Néha döbbenek, hogy milyen okos és értelmes, és milyen hamar megnőtt...De a lényeg, hogy mi nem öregszünk!Ugye...?
Szünet és a karácsony
Ha nem lennék ilyen elfoglalt, egyértelműen többször írnék és nem tettem volna ki a "szünet" táblát, de tök jó, hogy annyian írtatok mailt, aggódva, hogy mi van, hogy inkább megszüntettem a szabadságot.:) Közben volt karácsony, most éppen szilveszter van, és történt rengeteg minden, mint ahogyan amúgy egy normális család életében lenni szokott. Szóval a karácsony klassz volt, JJK teljesen el volt varázsolva a feldíszített fától, mondogatta, hogy "bácsi, bácsi", ez valami bekattanás lehet nála, nem hajlandó a télapónak búcsút mondani. Mindent A Bácsi hoz, akinek becsületére legyen mondva, szépen teljesített idén is. Mondjuk, ez egyértelmű, hiszen mindkét gyerekem zseniálisan jól viselkedett(szerintük) egész évben, és méltán számíthattak megérdemelt jutalomra. Domival azonban már nehezebb volt, mert egy csomószor mondta, hogy szerinte nem az angyalok, hanem mi vesszük az ajándékot, és kéretik nem ellentmondani, pláne nem hazudni egy hétésfélévesnek, azaz neki. (JJK-nak lehet)(Dé szerint) A szenteste átcsapott szentdélutánba a kiscsajra való tekintettel, aki a nagy izgalomban elfelejtett ebéd után elaludni, és öt óra körül már veszélyesen álmosnak mutatkozott, így megsiettettük az angyalkákat, hogy a kicsi még ébren örüljön az ajándékainak. (örült)
Aztán első nap elutaztunk az anyukámékhoz, Dé még mindig ott üdül, és irigykedem is rá rendesen, hogy Pakson leledzik, és pihen. A mamáéknál JJK mindig fel van pörögve, köszönhetően a nem kis létszámú rajongótábornak, és szórakoztatóbrigádnak, akiket gyűjtőnéven "mimi"-nek, azaz mindenkinek hív. Az abszolút kedvenc "Nanna", polgári nevén Hanna, akivel karmikus kapcsolatban lehetnek, mert imádják egymást, mindketten művészlelkek, ilyenek. Ráadásul Nanna volt olyan kedves, és összepakolta a jónéhány év alatt összegyűjtött megszámlálhatatlan Barbie baba készletét, amivel JJK-nál abszolúte befutott, mint adakozó mecénás, mondjuk Dé annyira nem örült, hogy a szobájuk jelentős részében ezentúl Barbie és a klónjai lesznek, de meggyőztük, hogy majd eldugjuk a többséget, és ha a barátai jönnek, akkor meg egy sem lesz elöl, így megnyugodott. Azóta rendületlenül barbizunk, én és a lányom, nagyon szuper mulatság, nem vitás, pláne a Hello Kittys legó után, tisztára átélem a gyerekkoromból kimaradt pillanatokat.
Dé megkapta az mp 5-jét, amiről nem is tudtam, hogy létezik, leragadtam az mp 3-nál, látszik, hogy a technika vívmányai erőteljesen nyomulnak a XXI. században, és én, a múltszázadi szülött, ezzel tényleg nem tudok lépést tartani, hiába.
Aztán a nagy felfedezés az volt, hogy a kislányom nem tud a bátyja nélkül lenni, mert amikor eljöttünk, konkrétan fél órát üvöltött utána, amit lássuk be, hogy nem szokott, aztán némi kihagyás után periódikusan újra kezdett, klassz volt. Itthon pedig feltűnően a Bátyja pólóját szorongatta, azzal aludt, meg hüppögött, hogy "bátyja, bátyja", és vigasztalhatatlan arcokat vágva közlekedik. Holnap megyünk Domiért, remélem, nem hagy ez a pár nap Dominélküliség maradandó nyomot a Kincsben, aki egyébként mostanában nagylányosra veszi a figurát, egyedül öltözik, meg mindent Ő akar csinálni, merthogy tudja. Két hét múlva bölcsis lesz, kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni a nélkülem való léthez, bár tény, hogy a vele egykorúakat azonnal ölelgeti, és puszilgatja, aztán énekel nekik, meg táncol, szóval helye van a szórakoztatóiparban, ez megállapítható.
Itt van néhány kép, bár tudom, hogy a facebookon egy csomóan lájkoljátok, amit köszike, bocs, hogy ott többet vagyok, mint itt, de majd január 4 után mindent leírok, esküszöm.
Itt a bizonyíték, hogy a gyerek rám hasonlít. Egy angyal.:)
Itt a fiúk láthatóak, amint az mp 5 -el ismerkednek. Légyszi ne kérdezzétek, hogy az mit tud. Fogalmam sincs.
Ez egy beálított fotó lenne, csak JJK -t nem érdekelte az idilli kép.
Itt meg én is látszódom. Éppen nem zöld a hajam. Hurrá.
Ezen a fotón JJK éppen eszik. Véletlenül.
BÚÉK!!!!
Itt most sok minden történt, ha elolvasod, okosabb leszel. Vagy nem.
Úgy tűnik, nálunk nagyon zajlik az élet, a fiam éppen kiskamasz korát éli, a lányom nagylánynak gondolja magát, én pedig gigafokozatra kapcsoltam és éppen főszerkesztem a gyongyosi-hirhatar.hu-t, amit, akinek kedve van, be is linkelhet magához, hogy ismertebbé tegyük. Köszike:) Egyébként tényleg örülök, mert azért már viszonylag nagy a látogatottsága, pedig egy hete vagyunk fent a világhálón. Néha kifolyik a szemem, és az energiaszintem is a nullával egyenlő, de látom a célt, csak a hozzá vezető utat nem nagyon, hehe.
Aztán még az is van, hogy ugye emlékeztek arra a nyáron történt esetre, amit leírtam, és amiért a jegyzőnő rágalmazás miatt beperelt. Na, ebből kifolyólag voltam ma bírósági meghallgatáson, nehogy unatkozzam. Mondjuk, én viszonylag rövidre zártam a mondandómat ezzel: Véleményem szerint az említett bejegyzés nem meríti ki a rágalmazás fogalmát. Mindamelett egy Alkotmánybírósági határozat (36/1994) kimondja, hogy a közszereplést vállaló személyeknek vállalniuk kell, hogy a kritika megengedhetőségének határai tágabbak mint a magánszemélyek tekintetében. A közszereplést vállaló személyeknek, tehát vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket.
Egyébként meg, akinek nem inge, ne vegye magára. Én tényleg furcsállom, hogy magára ismert, ha nem ő követte el, na mindegy.
Aztán szépen elballagtam és feljelentettem kiskorú veszélyeztetéséért, merthogy a gyerek az én felügyeletemre volt bízva, és azt sajnálom, hogy hallgattam akkor az apukára és akkor nem tettem meg, csak most. Merthogy azóta is történtek dolgok, de nyilván nem írok róla, amíg a per zaljik. Még jó, hogy ez az én blogom, és arról és úgy írok, ahogy akarok, élek alkotmányos jogommal, a szabad vélemény-nyilvánítással, ilyenek.Az azért mindenképpen jól esik, hogy mind itt, mind a közösségi oldalakon van, aki megfigyel, remélem ezeket a sorokat is olvassa.
Most éppen alkotmányos-jogosan azt írom le, hogy a lányom óriási macska mániája az egekbe szökött, ugyanis a keresztszülei voltak olyan kedvesek, és meglepték egy interaktív nyávogóval, mivel szegény kislánynak a gonosz szülei(mi) mereven elzárkóztak a macskatartástól, és meg akarták kímélni a nyávogás nélküli élettől, bár kétségtelen, hogy a gyerek nagy rajongója a cirmosoknak. Mondjuk, néha aggódom, mert szerintem komoly identitás-gondok léptek fel JJK-nál, ugyanis meggyőződése, hogy ő egy macska, és éppen ezért bajuszt és cicaorrot is kell rajzolni az arcára(merthogy ő macskanő), felveszi a cicasapit és a cicakesztyűt, na és persze nyávog. Domi szerint ez csupán egy álca, a kislány ügynökmúltjára való tekintettel. Ebben azért lehet valami...Aztán ha éppen nem macsek, akkor Ő nagy. Ezért késsel-villával eszik(merthogy tudja)(mielőtt valaki rám hívná a gyerekvédelmiseket, műanyagkéssel)és szerinte Ő én vagyok, mos, főz, takarít, sminkeli magát, és nonstop dolgozik. Meg persze táncol, énekel, és megfigyel. Meggyőződésünk, hogy néhány év múlva önellátó lesz, és ha esetleg kitörne a világháború, ő azt simán túlélné, már csak kajaügyileg is, mivel a gyerek, lássuk be, hogy raktároz. Gondolok itt arra, hogy a legváratlanabb helyzetekben képes a legelképesztőbb helyekről előhozni kölesgolyót, kekszet, csokit. És mindig tudja, hová kel nyúlni! Több táskával rendelkezik, mint én, és mindegyik tartalmaz valamilyen nélkülözhetetlen táplálékforrást.
Voltunk kétéves státuszvizsgálaton is, nagyon élveztük, egy csomó kérdésre kell válaszolni, persze a gyerek mindent tud már, páros lábbal ugrálni, rajzolni, ilyenek. Amúgy 13 kg, és 92 cm.
A télapót mondjuk annyira nem kultiválta, mint vártam, és enyhe illúziórombolással simán lebácsizta a méltán meglepődött Mikulást, majd szorosan hozzám bújt, és csak az ajándékért fordult oda, kissé felsőbbrendű módon. DÉ még mindig úgy gondolja, hogy a Mikulás hozza az ajándékot, bár voltak arra irányuló kérdései, hogy nem kamuzok-e, mert az iskolában ezt meg azt mondják, és a tévében is azt hallotta, hogy...na, erre én ugye közöltem, hogy lehet, hogy másoknak nem a télapó hozza, de nekünk igen, mint ahogy karácsonykor is az angyalkák teszik az ajándékot a fa alá. Ezzel végülis letudtuk a megbeszélést, mert elkönyvelte, hogy akkor mások, akik nem hisznek benne, álmikulástól kapják az ajándékot, de Ő nem. És egy héten keresztül énekelte fennhangon az összes télapós dalt, mindenféle változatban. Remélem, hogy még meg tudom majd őrizni ezt a varázst a számára, emlékszem, milyen izgalmas volt várni az angyalkát karácsonykor...
A Mikulás házhoz jött(és majdnem elrabolták a szomszédék) a gyerekek legnagyobb meglepetésére
Ezeket pedig a Mikulás hozta-az igazi, ugye.
Itt Vidámságkapszulát láthatjuk a szokásos mosolyával
Itt pedig éppen diszkótánc bemutatót tart, megjegyzem nagyon tehetséges a kiscsaj:)Éljen a Pandadal remix, amit kifejezetten JJK-nak készített Ákos barátom, azaz Daft 25!!!
http://soundcloud.com/daft25/judy-fisher-halasz-judit-feat-daft25-panda-4-j-k-remix
Bizonyíték, hogy a gyerek tehetséges étkezésügyileg: késsel-villával, ahogy a nagyok(érdemes megfigyelni a nagy koncentrációban kintfelejtett nyelvecskét)
Rocky-Domi:)
Reggeli pillanat: Elmo és Kincső, Elmo-t néz:)
Itt Kincs engem néz, Domi pedig a hóembert. Merthogy építettünk.
Kisemberek nagy hóban-avagy mátrai életképünket láthatják...
Címkék: bírósági, daft25, fejlődés, közszereplő, meghallgatás, Mikulás, Pandadal, rágalmazás, remix
írta: jurak.kata
A második
Vannak, akik jobbá teszik a világot azzal, hogy megszülettek és léteznek...
Nagyon boldog második születésnapot kívánunk Neked, te Tündérlány!
A Mindenünk vagy!!!
2008.12.03. 5 óra 55 perc: világrajött a Nagyon Várt Baba, Jázmin Kincső...Hihetetlen precizitásról és időérzéktől vezéreltetve az apukája 40. születésnapján érkezett. Na, ezt csinálja utána valaki!
Rögtön két férfi várta az előtérben:
A képen jól látható, hogy nevezett férfiemberek igencsak kipihentek, ellentétben az Anyával, aki egész éjjel vajúdott, míg Ők az igazak álmát aludták...
Hajnali 6 óra: Az első percek a "kilakoltatás" után. Jázminkincsünk éppen táplálékot keres.
Domi és Kincs első találkozása. "Hát Jázmin nem fiú?!"(Domi)
Szóval akkor te vagy a bátyám...?Van kaja valahol?(JázminKincs)
10 óra : Végre az Anyukámmal lehetek. Ideje volt...
2009. 12.03. Az első születésnapomon:
Most jelenleg még az igazak álmát alszom, rá kell pihenni a nagy napra. De remélem, hogy képes beszámolóval érkezik az Anya, mert mostanában nagyon elhanyagolja a blogírást-állítólag a munkája miatt, bár mindig azt mondja, hogy semmi sem lehet olyan fontos, mint mi. Akkor hogy is van ez, te anya?
Update: Meg volt a szülinapi köszöntés, nagyon viccesre sikerült. Csak egy körmöm égett porrá. Amúgy tényleg szuperül telt a nap, mert JJK-t gyakorlatilag többen köszöntötték fel, mint amúgy engem szoktak, állandóan csengett a mobilom és énekeltek a kislánynak, aki ennek szótlanul örült. Itt azért halkan megjegyzem, hogy sajnálom, hogy nem videofont használtam, mert tényleg örült annak, hogy ma sokan énekelnek neki-ezúton is pusziljuk őket!!!És Nellikét is, aki egész nap gyakorolt, majd az anyucijára hárult a feladat, de a szándék a fontos, imádunk benneteket!
Szóval azért ez tényleg nagyszerű érzés, hogy még csak két éves, és ennyien szeretik, gondolnak rá. Bízom benne, hogy ez így is marad, amíg csak él...
Itt éppen kétévesen mosolyog interaktív macinak álcázva:
Reggel, ébredés után, a délutáni gyertyafújásra edzve:
Ez pedig már délután, a premier előtti utolsó kép, a "bátyjával":
És meg lett a hőn áhított cicás torta, a megrögzött Hello Kitty rajongónak
Döbbent JJK: "Ugye nem robban fel a cicám?!"
A sok próba hatásosnak bizonyult: el tudta fújni a gyertyát!
És még fürdés után, este is mobilon köszöntötték..a népszerűség nagy úr..:)
Azt hiszem, Hello Kitty beköltözött gyerekszobába
Kategóriák: születés Címkék: ajándék, duplo, hello, kitty, születés, születésnap, torta
írta: jurak.kata